Döbbenetes videón, ahogy megindul az észak-koreai katonák első offenzívája
Oroszország megkezdte az Észak-Koreából átvezényelt katonák bevetését az ukrán erők elleni támadásokban.
A geopolitikai viszály és az energiahiány sokkal jobban szolgálja az éghajlat ügyét, mint a több évtizedes nyugati klímapolitikák, állapítja meg Ted Nordhaus, a Breakthrough Institute ügyvezető igazgatója a Foreign Policy hasábjain.
Matus Tibor írása a Mandiner hetilapban.
Az a nyugat-európai kényszer, hogy az orosz olajat, gázt és szenet alternatív forrásokra cseréljék, nevetségessé tette a nagy európai gazdaságok nettó nulla kibocsátási ígéreteit. Helyettük visszatértek az energiabiztonság kérdései: az energiahiánnyal és az elszabaduló árakkal küszködő országok most a fosszilis tüzelőanyagok egyik nagyhatalmával néznek szembe Kelet-Európában – írja a szerző.
A béke évtizedeiben a globális stabilitás és az energiához való könnyű hozzáférés miatt sokan elfeledkeztek arról, hogy a bőséges energiaellátás létfontosságú a modern társadalmakban. A megújuló energiaforrásokra való átállásra globálisan elköltött dollárbilliók sem változtattak azon, hogy az olajhoz, gázhoz és szénhez való hozzájutás továbbra is meghatározza a nemzetek sorsát.
Az ukrajnai háború ismét előtérbe helyezte az energiához való hozzáférés alapvető kérdéseit, az új korszakot az energiabizonytalanság és az erőforrásokért folyó verseny jellemzi. Az éghajlatváltozással kapcsolatos aggályok gyorsan hátrébb sorolódtak a fontossági listán. Nordhaus szerint az, hogy a hangsúly most visszahelyeződik az energiabiztonsági követelményekre, talán az éghajlat szempontjából sem hátrány: a kénytelen visszafordulás az energia-reálpolitikához felgyorsíthatja az alacsonyabb energiaszintre való átállást, jobban, mint az utópisztikus nemzetközi zölderőfeszítések.
Meglepő módon a hidegháborút jellemző geopolitikai, technológiai és gazdasági verseny nagyobb sikerrel csökkentette a globális gazdaság szén-dioxid-intenzitását, mint az azóta folyó klímapolitikai erőfeszítések. A kibocsátásmentes atomenergia a fegyverkezési verseny melléktermékeként jelent meg, a fotovoltaikus rendszereket a nagyhatalmi űrversenyhez fejlesztették ki, az 1973-as olajembargó pedig két évtizednyi látványos energiahatékonysági javulást idézett elő, többek közt a járművek fogyasztásának radikális csökkenését. Tehát a hidegháború, a kényszer, nem pedig a zöldgondolkodás és -beszédmód hozta el a legnagyobb eredményeket.