Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
„Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, / köréd varázskör teremtődik” – írta Illyés Gyula Haza, a magasban című, megrendítő versében; ezzel a költeménnyel is cáfolva Faludy György későbbi igazságtalan megállapítását, miszerint „Illyésnek egy jó verse van, az Egy mondat a zsarnokságról”. Hogy felkapja-e még bárki a fejét a hasonló irodalmi irigykedésekre, és Petőfi varázsköre érvényes-e ma is, az kétséges, ezért is kell megbecsülni minden olyan kezdeményezést, ami a mágikus magyar nyelvet és annak nem középiskolás fokú művelőit állítja a középpontba. Így tett Szilágyi Bálint rendező is, aki Az apostolt vitte színpadra egyszerre rendhagyó, mégis nagyon hagyományos módon: az előadásban három színésznő eredeti formájában meséli – nem szavalja! – el Petőfi elbeszélő költeményét.