Nyolc nemzedék a cirkusz világában: ritka az a família, amelynél egy különleges szakma mellett ilyen hosszan elköteleződnek a generációk. Idősebb és ifjabb Richter Józseffel beszélgettünk a családi cirkusz hagyományairól.
Farkas Anita írása a Mandiner Útravalóban
A Richter famíliában már a nyolcadik cirkuszos nemzedék aktív: a berlini Brandenburgi kapunál felállított Richter-féle cirkuszról szóló első feljegyzések 1821-ből valók. Az azóta eltelt két évszázadban a Richterek az európai, sőt azon túli cirkuszi világ megkerülhetetlen tényezői lettek, köszönhetően a szövevényes rokoni viszonyoknak is. A cirkuszos családok tagjai gyakran egymással házasodnak, gyermekeik pedig a karavánnal együtt vándorolva szinte az anyatejjel szívják magukba a mesterséget.
A nagykőrösi Richter Safari Parkban cirkuszi munkából kivont vadállatok kapnak méltó elhelyezést”
Így történt ez az eddigi egyetlen Kossuth-díjas magyar artistaművész Richter Józseffel is, aki 1951-ben stílusosan egy keszthelyi lakókocsiban jött világra. Artista szülei már kiskorában elkezdték felkészíteni a pályára, hat-hét évesen édesapjával közös kézegyensúlyozó számuk volt, később édesanyjával is fellépett. A család annak ellenére kitartott, hogy a 20. századi magyar történelem sajátos kacskaringói őket sem kímélték: az 1950-es államosításkor Richter nagypapa cirkuszát elvették, magáncirkuszok nem utazhattak, sőt nem is létezhettek többé. A sokéves vándorlás során kifejlődött túlélőösztönt és találékonyságot jól mutatja, hogy még ekkor is sikerült az államhatalmat kicselezni: Richter József szülei, illetve édesapja öccse, Aladár – miközben a Fővárosi Nagycirkuszban dolgoztak egy levegőszámmal – kis falvak és városok kultúrházaiban tartottak magánelőadásokat. Néhány év múlva, amikor enyhült a helyzet, saját kezűleg, Singer varrógéppel a Balaton partján varrtak egy cirkuszi sátrat, és ismét útnak indultak az országban. Az első fellépés előtt egy szélroham ledöntötte az egészet, de a közönség megértésének hála – senki nem váltotta vissza a jegyét – másnap az újra felállított sátorban gond nélkül lement a műsor.
„Hiába az ezt követő szép sikerek, a magánvállalkozásunkat 1965-ben megint be akarták tiltani. Így édesapám leszerződött az állami cirkuszhoz, ahova vittük a saját produkcióinkat, a kézegyensúlyozó és elefántszámainkat, púpos tevéinket és futballozó kutyáinkat – mesél az emlékekről Richter József. – Az első külföldi fellépésemkor tizennégy éves voltam. Már a Magyar Cirkusz és Varieté hivatásos artistájaként utaztam Jugoszláviába, ám előtte márciusban le kellett tennem a nyolcadikos záróvizsgámat, különben nem engedtek volna ki: alig értem oda a felpakolt vonatszerelvényekhez, ahol mindenki csak rám várt. Később a nővérem férjhez ment a kiváló lovas akrobata Tabak Bélához, és miután ő bekerült a családba, mi is vettünk lovakat, és kifejlesztettük a saját lovas produkciónkat.” Onnantól már két nagy attrakciójuk volt, a három elefánttal bemutatott, azóta is leutánozhatatlan akrobatikus szám és a világszinten is egyedi lovasakrobata-zsoké szám. Elefántos műsorukat sok éven át, 1965 és 1973 közt csiszolgatták: „Először kézegyensúlyozó számot csináltam az állaton, majd amikor lett még egy elefántunk, ugródeszkáról kombinált szaltókat ugrottam a hátukra.”
Richter József 1972-ben vette feleségül a hasonlóan régi és nagy hírű német cirkusz, a Renz igazgatójának a lányát, Karolát: a sors pikantériája, hogy amikor 1821-ben a Richter cirkusz leégett – erről ad hírt a korai feljegyzés –, a helyét éppen Renzék foglalták el. A házassággal viszont egy új, immáron közös fejezet kezdődött a két dinasztia életében, amit számtalan világsiker, így mások mellett a Monte-carlói nemzetközi cirkuszfesztiválon elnyert Ezüstbohóc díj is követett. Két fiuk született, ifjabb Richter József és Richter Flórián, akiket a felmenőikhez hasonlóan ugyancsak végzetszerűen beszippantott a cirkusz semmihez nem hasonlító, izgalmas világa.
„Édesapám 1995-ben a budapesti Hősök terén tartott premierrel az évtizedek alatt a napidíjukból megspórolt pénzből indította útjára a Magyar Nemzeti Cirkusz utazó sátorcirkuszát, amely az ország legnagyobb, hetvenfős társulattal bíró, ezerötszáz férőhelyes utazócirkuszaként azóta is minden évben új műsorral járja a nagyvárosokat. 2013-ban adta át nekem a stafétabotot, így huszonegy évesen a világ legfiatalabb cirkuszigazgatója lettem” – meséli ifjabb Richter József. Az ő egyéni karrierje is impozáns. Sok más elismerés mellett 2014 januárjában lovasakrobata-csoportjával elnyerte a 10. Budapesti nemzetközi cirkuszfesztivál fődíját, 2018-ban pedig feleségével, a hetedik generációs német cirkuszos Caselly család tagjaként született Merryluval Pas de deux – Balett lóháton című produkciójukért Aranybohóc díjat vehettek át Monte-Carlóban; ez a filmes világ Oscar-díjához hasonló rangú kitüntetés. Pedig nem sok híja volt, hogy ma ne Európa három legjobb cirkuszának egyikét igazgassa – a Magyar Nemzeti Cirkusz 2019-ben a finnországi Sirkus Finlandia és a svájci Zirkus Knie társaságában BigTopLabel tanúsítványt kapott az Európai Parlamentben.
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
Hogy nem mindenki az összetett és gondolkodós stratégiára vágyik, azt mutatja az Uno és a könnyed családi játékok népszerűsége, és kiváló példa rá a Nekojima is, amely macskákkal hódít.
Kedves Zoltán, felemelem mutatóujjamat és arra kérlek: NE TEDD! Fekete Péter írása.
Egy gyűrűn lógva elvétette a gyakorlatot, a mélység nyelte el.
Nincsenek szavak.
A magyar labdarúgás egyik reménysége most megmutatta, milyen jó egyensúlyérzéke van.
Az uniós belügyminiszterek tanácsa csütörtökön Brüsszelben megszavazta a magyar uniós elnökségi előterjesztést, amely Románia és Bulgária felvételét javasolta a schengeni övezetbe.
Szófia jelenleg javaslatokat vár a Gazpromtól.
