A könnyedség nem azonos a trehánysággal

A casual-életérzés szinte életünk minden területét elérte már. Az antisikk korát éljük, amikor a feliratos és cifra számít menőnek, szemben a minőségivel és a felirat nélkülivel. De miközben azt tapasztaljuk magunk körül, hogy az utcakép már a lazánál is lazább, hogy az alakvesztett bermuda, kinyúlt póló és flipflop papucs kombik mindent ellepnek körülöttünk, olyan ruhadarabok is lassan visszatérni látszanak, mint a fehér zakó, a fehér öltöny, a puplining vagy a bőrtalpú tassel loafer (nálunk marad a makkos cipő).

Változnak a viselés módjai, hiszen a fehér öltönyt nem gabardingyapjúból – s nem ropogósra vasalt kék csíkos inggel, szorosra csomózott nyakkendővel – viseljük, mint azt Cary Grant szokta, hanem mosott pamut vagy kevert szálas alapanyagból, puha, fehér talpas sneaker lábbelivel és bátran mélyre kigombolt leninggel. Az ilyen darabok felbukkanása azt jelzi, hogy az „öltözködés kora” talán visszatér, és a covidjárvány által szinte teljesen lenullázott utcai stílus lassan magához tér. A béleletlen pamut- és len-, valamint leheletfinom gyapjúból szabott zakók és öltönyök, a csontszínű, fehér és kék pamutnadrágok, a ropogós pamut­ingek, a lazán gyűrött, bátran színes leningek és a könnyed lenpulóverek ismét keresettek lettek.