Jó hír a családoknak: változik a Babaváró támogatás igénylési korhatára!
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
Van egy álmom. Egy jövőképem, amiben nem egymással kell harcolnunk, ami nem arról szól, hogy az egyik sír, a másik pedig nevet. Az álmom igazából apám álma.
Anyukám, Kopp Mária álma nagyjából megvalósult, legalábbis pályán van. Ő azért harcolt, hogy megszülessenek a kívánt gyerekek, és ezt ugyanúgy támogassák a civilek, mint az állam. Ez pipa. Mármint még nem születtek meg, de sokan dolgozunk rajta, a lelkünk is átmosódott, és hiszi a magyar, hogy boldog házasságban, gyerekekkel találja meg a boldogságát. Anyukám az egész magyar lelket gyógyította: valójában országos pszichoterápiát tartott. Ez sajnos most akadozik, pláne a covidjárvány után. Nem tudom, hol állunk statisztikailag depresszióban, alkoholizmusban, szorongásban. Talán már nem vagyunk a legrosszabbak – középmezőny. Alvásban állítólag jók vagyunk! Az ország mentális állapotán lehet és kell is javítani.
Apám, Skrabski Árpád azért harcolt a rendszerváltozás után, hogy erős civil szervezetek jöjjenek létre. Azt mondta: ha vannak nagy, erős civilek, akkor ők tartják a stratégiai fontosságú témákat, és az állam, a politikusok egyezkednek velük, mert nagy hatásuk, befolyásuk van az emberekre. Apám alapította az önkéntes egészségpénztárakat a francia mutualiték mintájára. A lényegük, hogy a megelőzésről, az öngondoskodásról szólnak. A legfontosabb, hogy ezek a pénztárak nem piaci alapúak; civil szervezetek, amelyekben minden pénztártag tulajdonos. Az állam is támogatta e pénztárak létrejöttét. Franciaországban a kilencvenes években gyakorlatilag mindenki tagja volt egy ilyen mutualitének – így erős érdekérvényesítő közösségek is voltak, kiegészítették az egészségügyi ellátást, főleg a megelőzésre – sportolás, pszichoterápia, szűrés – helyezve a hangsúlyt.
Azt mondta apukám: olyan nagyok ezek a mutualiték Franciaországban, hogy megkerülhetetlenek, és minden párt egyezkedik velük, harcol a kegyeikért – ők pedig védik a tagok érdekeit. Apukám az egészségügyet is meg akarta menteni, hogy ne legyen itt Amerika: ellátott gazdagok és ellátatlan szegények. Az errefelé vezető folyamatokat, remélem, sikerül megállítani, de ahhoz stratégiai fordulatra és bátorságra van szükség. Az Orbán-kormányból mindent kinézek, az ilyen hatalmas problémakörök kezelését is. Csak figyelembe kellene venni, hogy mi a jó az egészségügyi dolgozóknak és a betegeknek.