Széki szilánkok

Amikor először jártam Széken, még minden más volt. Azt nem állítom, hogy jobb, pedig régen volt, de hogy más, az biztos. Tulajdonképpen azért indultunk útnak, mert kíváncsi voltam, hol ringott a táncház bölcsője (privát képzavar), és hogy állnak most (tehát akkor) a dolgok. Elmennék Székre, mondtam egy este Kerner Gábornak, egy előző Káli-medence egyik szívének-lelkének-motorjának, tudván a kötődéséről, valamint arról a történetről, hogy ha ő egy adott pillanatban (az öreg muzsikusok halála után) nem visz magával egy hegedűt is, akkor olyan zavar támadhatott volna az Erőben, amit később esetleg nehéz lett volna helyrehozni. Menj csak, jó lesz, hangzott a válasz. Na jó, de ott hová, kérdeztem erre. Egy kicsit konkrétabban. 

A kérdés azért tűnt fontosnak, mert köztes állapotban voltunk. A szalmaboglyákban alvás után, de a panziók megjelenése előtt. Szinte mindegy, pontosított Gábor, de keresd Sipos Mártont. Elindultunk. Az autónk végsebessége padlógáznál volt nyolcvan, így aztán beletelt némi időbe, míg két kicsi gyerekkel és számos, Erdélyben akkoriban hiánycikknek számító termékkel megrakodva megérkeztünk. Csak a Szamos­újvártól Székig tartó szakasz leküzdése vagy másfél óráig tartott az útviszonyok miatt, már amennyiben az a burkolat bármilyen viszonyban is állt azzal, amit útnak nevezünk. Az első háznál megállva bemondtam, hogy Sipos Mártont keressük, mire jött is a megnyugtatónak tűnő válasz, hogy én vagyok az. Egészséget és békességet kívántak, és rögtön szívélyes fogadtatásban részesültünk. Eltelt vagy egy órácska is, mire előhozakodtam a varázsmondattal, hogy Kerner Gábor küldött minket, és üdvözletét küldi. Én is üdvözlöm, mondta erre az ember, bár sajnos nem ismerem. Így derült ki, hogy Széken nem ritka a Sipos Márton név, és miután elbúcsúztunk az elsőtől, fel is kerestünk még néhányat, mielőtt rábukkantunk volna a miénkre. Nagyjából olyan érzés volt, mint amikor előkerült az igazi Trebitsch. Akkoriban még majd minden férfi Márton volt, esetleg János, a nők meg Zsuzsik, Sárik és Rózsik. A gyerekek pedig a változatosság kedvéért kicsi Mártonok, kicsi Sárik és így tovább.