Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.
Zalán Tibornak tíz évvel ezelőtt jelent meg utoljára verseskötete. Tíz év nagy idő, főleg akkor, ha egy magát elsősorban költőként meghatározó alkotóról van szó. Zalán sok műfajban mozog otthonosan, írt regényciklust (Papírváros), és régóta jelen van a színházi világban is. Pályája a hetvenes évek végén indult, s elindulásának pillanatától markáns, karakteres alakja kortárs irodalmunknak. Költészete soha nem lovagolt meg semmiféle divatot, mindig öntörvényű alkotó volt, a szürrealizmus, az avantgárd eszköztárát éppúgy képes volt a saját személyiségéhez hajlítani, ahogy a klasszikus versformákat is. Nemrég megjelent verseskötete, A lovak reggelije a szó minden értelmében nagyszabású vállalkozás. Már a terjedelem is – több mint háromszáz oldal – önmagáért beszél, és akkor ott vannak még a 2019-ben elhunyt képzőművész, Kovács Péter nagyszerű grafikái, amelyek messze túlmutatnak a puszta illusztráció határain. Zalán „nehéz” költő, ami azt jelenti, hogy nem a kisebb ellenállás irányába hajózik. Korábban sem így hajózott, ebben az új kötetben pedig végképp nem. A könyv atmoszférájáról sokat elárul a mottó, amely Emil Ciorantól, a nagy román filozófustól való: „A lélek üressége tomboló üresség: így érthetjük meg azokat az embereket, akik temérdek könyvet írtak arról, hogy belső ürességük nem apadt el teljesen.”
A lovak reggelije nem könnyű olvasmány. Sokat beszél a gyászról, a veszteségekről ez a „szépen hullámzó szövegtenger” – ahogy egyik kritikusa írta. Mert valóban tengerként működik a kötet, nem látjuk a versek partjait, annyira mély és tágas mindaz, amiről Zalán beszél. Szenvedélyes könyv A lovak reggelije, olykor indulatos és keserű, olykor rezignált és öniróniába hajló. Zalán vállalja a kortárs költészetből általában száműzött, radikálisan erős érzelmeket. De épp ettől olyan emberi és megrendítő a könyve.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Kétéves kutatómunka, huszonhárom tájegység szándékosan szubjektív bemutatása, kézzel készített térképek és illusztrációk: a Magyarország – Az útikönyv című grandiózus kötet a hazaszeretet és a hiányérzet találkozásából született.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
NGM: a kormány továbbra is azon dolgozik, hogy a magyar családok évről évre egyre többet vihessenek haza.
