Van egy – nem is egy, hanem sok – kiveszőben lévő embertípus. De most csupán egyre koncentráljunk, már csak azért is, mert ennek a típusnak az eltűnése mélyen összefügg a sok más típus eltűnésével. Az olvasó emberről van szó. Nem a telefonja képernyőjén matató, szkrollozó emberről, aki naponta több tucat cikket fut át felületesen, hanem a rendesen, alaposan, figyelmesen olvasó típusról. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy annak is a régimódi, valódi könyvet olvasó fajtájáról. Persze könnyen lehet, hogy nincs igazam, és csak a megszokás beszél belőlem, amikor azt gondolom, hogy „normálisan” csak valódi könyvet lehet olvasni, és a képernyőről olvasás egészen más. Nem tudom, és itt most úgysem tudnám megfejteni ezt a kérdést. A lényeg, hogy nem is olyan rég még létezett az olvasó ember, nem volt ritka jelenség.
Találkozhattunk vele a vonaton, a kocsmában, a strandon, egy park padján, bárhol. Mint minden típusnak, ennek is voltak nagy alakjai. Olyan emberek, akik életformájukká, világnézetükké nemesítették az olvasást. Elég, ha csak Szerb Antalra, Cs. Szabó Lászlóra vagy Márai Sándorra gondolunk, akiket minden különbözőségük ellenére összekötött az olvasás iránti, élethosszig tartó, olthatatlan szenvedélyük. Kissé okoskodó modorban bibliofil típusnak is nevezhetném ezt a kihalás szélén álló tüneményt. A világirodalomból is számos példát lehetne említeni, de maradjunk most egynél, aki nem más, mint a huszadik századi irodalom egyik különös alakja, az argentin Jorge Luis Borges, aki saját bevallása szerint igazából egy könyvtárban nőtt fel. Borges nem egyszerűen író volt, hanem sokkal több annál. Költő is volt, esszéíró, regényíró, irodalomtörténész, egyszóval a művész és a tudós sajátos keveréke. Olyan keveréke, amelyben hol a művész, hol a tudós kapott nagyobb hangsúlyt. Bár ha az esszéit vesszük szemügyre, amelyekből nemrég látott napvilágot egy alapos válogatás A végtelen életrajza címmel, azt látjuk, hogy ezekben az írásokban a művészt és a tudóst nem lehet elválasztani. Az esszé eredetileg francia kifejezés, próbálkozást jelent. A műfaj atyja, Michel de Montaigne vezette be az irodalmi köztudatba. Azokhoz az esszékhez azonban, amelyeket Borges írt, közelebb áll az angol Samuel Johnson értelmezése: „Az agy gondolatainak szabad folyása; egyetlen, nyers mű, s nem szabályszerű, rendezett alkotás.” A szabad folyás Borges esszéinek fő ismérve, kiegészítve azzal, hogy ez a szabad folyás, ez a természetesen áradó szövegóceán soha nem tűnik mesterkéltnek vagy erőltetettnek. A végtelen életrajza már a címében is felmutat valamit ebből. Borges olyan író volt, aki mindenből, a világ minden jelenségéből képes volt irodalmat csinálni. (A kortárs magyar irodalomban talán Tolnai Ottó ilyen.) Műveltsége minden túlzás nélkül lenyűgöző volt, s ennek fényében csak még elkeserítőbb, hogy ez a fajta mély és átfogó műveltség ma már szinte nem is létezik. Borgest olvasva látszik igazán, mit vesztettünk el. A kötet esszéírói munkásságának legjavát tartalmazza.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.