Új év, új remények

Edvi László és Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban

Lehetne mondani, hogy nyugodt éve lesz nemzeti csapa­tunknak, ám nagy kihívást jelentő megméretések várnak rá. Ennek a kettősségnek egyszerű a magyarázata. Ha onnan nézzük, hogy sem világbajnoki, sem Európa-­bajnoki selejtezők nem lesznek idén, akkor mondhatjuk, hogy csak barátságos mérkőzések várnak válogatottunkra. Ám mi tudhatjuk a legjobban, hogy a Nemzetek Ligájában vívott találkozók nem tét nélküliek, hiszen ennek a még alig megszokott sorozatnak köszönhetően lehetett ott a csapat a tavaly rendezett 2020-as Európa-bajnokságon – és ajándékozott nekünk olyan napokat-heteket, melyeket sem játékos, sem szurkoló nem felejthet.

Úgyhogy ne nézzük le a Nemzetek Ligáját! Az ottani ellenfeleink a világ élvonalába tartoznak, Németország és Olaszország a futball-időszámítás kezdete óta, Anglia pedig feltalálta ezt a csodás játékot, és azóta is a tanítómester szerepében igyekszik feltűnni. Különleges élmény lesz e gárdák ellen játszani, bár ma még nem tudható, melyik ellenfelünk mire használja az NL-t, és milyen csapattal áll ki ellenünk. Van persze némi sejtésünk.

Előtte még lesz a magyar válogatottnak két mérkőzése, ezek valóban tét nélküliek. Ilyenkor lehet kísérletezni, kipróbálni új játékosokat, szituációkat. Legalábbis ez a terv, bár az utóbbi években gyakorlatilag feleslegessé váltak az ilyen jellegű találkozók. Reméljük, lesz legalább egy focista, aki bebizonyítja Marco Rossi kapitánynak, hogy számíthat rá a későbbiekben.

Március 24-én itthon, a Puskás Arénában Szerbia, 29-én Belfastban Észak-Írország ellen kísérletezhet a szövetségi kapitány. Ez az a válogatotti szünet, amikor az európai pótselejtezőket vívják az idei katari világbajnokságon való részvételért. Néhány hete még úgy gondoltuk, ekkor kiderül, melyik három csapat csatlakozik a kontinensről a november 21-étől aranyvasárnapig tartó nagy seregszemle mezőnyéhez. Ám a világpolitika közbeszólt. Jelen állás szerint ekkor tudjuk meg, hogy az Olaszország, Portugália, Törökország, Észak-Macedónia kvartettből és a Lengyelország, Svédország, Csehország trióból (innen száműzték Oroszországot) melyik kettő lehet boldog. A harmadik válogatott kilétére csak később derül fény, mert a Wales–Ausztria-párharc győztese a tervek szerint csak júniusban mérkőzhet meg a Skócia–Ukrajna-küzdelem továbbjutójával, mert az utóbbit addig nem rendezik meg. Most csak remélhetjük, hogy egyáltalán megrendezik. Vagyis amikor idei bemutatkozó találkozóit vívja a mi nemzeti tizenegyünk, akkor hat helyen sorsdöntő csata zajlik.

Visszatérve Szerbiára, emlékezetes: vele éppen az előző NL-sorozatban játszottunk, a koronavírus-­járvány miatt üres lelátók előtt. Ami azt illeti, igazán kellemes élményekkel távozhattunk Belgrádból: a válogatottban debütáló Könyves Norbert győztes gólt szerzett; cseppet sem mellékesen az azóta már a másod­osztályú Diósgyőrben játszó futballistának azért is volt különleges e mérkőzés, mert a vajdasági Topolyán született, és csupán húszéves korától futballozik Magyarországon. Bevallása szerint a találkozó után könnyes szemmel nézett a kijelzőre, amelyen ez állt: „Szerbia–Magyarország 0-1. Gólszerző: Könyves”. A vissza- vágón 1-1-es végeredmény született a Puskás Arénában, de ez az egy pont is kellett ahhoz, hogy feljussunk a Nemzetek Ligája A csoportjába. Szerbia velünk ellentétben nem jutott ki a tavalyi Európa­-bajnokságra, ám a világbajnoki selejtezősorozatban nagyszerű teljesítményt nyújtott. Immár Dragan Stojković szövetségi kapitány irányításával veretlenül, csoportelsőként, éppen az Európa-bajnok portugálokat megelőzve jutottak ki Katarba úgy, hogy az utolsó, sorsdöntő mérkőzésen 2-1-re nyertek Lisszabonban, és a mindent eldöntő találatot Aleksandar Mitrović a 90. percben szerezte.

Az északírekkel legutóbb a 2016-os Európa-bajnokság selejtezőjében találkoztunk. Budapesten ők nyertek 2-1-re. Ez a találkozó emlékezetes marad: hiába szereztünk nagy nehezen vezetést a 75. percben Priskin Tamás révén, a vendégek az utolsó negyedórában fordítottak. Többek között azért tehették meg, mert tíz emberrel fejeztük be a találkozót: a belső védő Lipták Zoltán sérülés miatt levonult a pályáról, és Pintér Attilának már nem volt módja cserélni. E mérkőzés nemcsak Liptáknak, hanem Pintérnek is az utolsó meccse volt, a vereség a kapitány állásába került. Mondhatnánk, minő szerencse, hiszen az a Dárdai Pál követte, aki lerakta a 2016-os kontinensviadalra kijutó és ott csoportgyőzelmet elérő válogatott alapjait.