Február 24., csütörtök
„Csütörtök reggel, a hét órai istentiszteletre készülődés közben, belenézve a hírekbe először nem akartam elhinni, hogy ilyen hamar kitört a háború – mondja Kolozsy András. – Tűnődhettem az utolsó pillanatban, hogy a szószéken majd hogyan hozzam összhangba a híreket Isten üzenetével.” A lelkipásztor az istentisztelet végén a Sámuel első könyvéből vett textusból azt emeli ki: ott is épp vészesen szembekerülnek a felek, történetesen Izráel kicsiny népe és a túlerőt képviselő filiszteusok. Ám felbukkan egy fiatalember, Jonatán királyfi, és azt mondja fegyverhordozójának: „Talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály…” A lelkipásztor arra hívja fel a gyülekezet figyelmét: lám, az Úrnak minden lehetséges, van hatalma a túlerőben lévőktől is megszabadítani a benne bízókat.
Kolozsy Andrásnak a legszomorúbb csütörtöki kép az, hogy a reggeli istentisztelet után a gyerekeket nem iskolába menni látja, hanem az iskolából hazatérni. Hiszen a hadiállapot kihirdetése után beszüntették a jelenléti oktatást egész Ukrajnában, s bevezették a távoktatást.