A szomszéd országban kihúzták a modern élet pihe-puha szőnyegét a lábak alól. Ez vár egész Európára is?
„Let it gooo!” Magyarrá ferdítve: „Legyen hóóó!” Van-e manapság lányos apuka az Uráltól nyugatra és Alaszkától keletre a nyugati civilizáció magterületén, aki ne találkozott volna valamikor a fülbemászó Disney-dallammal a Jégvarázs (Frozen) meséből? Ami lassan egy évtizede van delejes hatással az egymást követő kislányévfolyamokra, akik rendre báli ruhás, diadémos Elza vagy Anna hercegnők akarnak lenni farsangkor – és a mindennapokban. Néha kicsit elegünk van a kitartó Frozen-mániából? Igen. Meg abból, ha a gyerek minden héten új legót akar magának, vagy a kelleténél jóval korábban rászokik a YouTube-ra, aztán később a számítógépes játékokra, no meg a TikTokra. Mondjuk a nagy okosságokat: élniük kellene! A való világban létezzenek! Bezzeg az én időmben! (Ja, ezt nem mondjuk, a mi nemzedékünk már a számítógépes játékokba és a videózásba nőtt bele, ez van.)
Szóval a gyerekeinknek változatos jóléti mániáik lesznek, és ezzel nekünk, mai szülőknek bajunk van. First world problem, ahogy az angol szleng mondja – első világbeli probléma. Mint amikor nem is sokkal ezelőttig a nyugati középosztályok azzal voltak elfoglalva, vajon hová repüljenek az adott évben másodszor, harmadszor, negyedszer a laza hosszú hétvégékre. És amikor a rendes nyugati átlagpolgár azon tűnődött, vajon három, négy vagy öt év után cserélje le az újonnan vett autóját egy még újabbra. És amikor az élet minden területére kiterjedő pazarlásunknál már csak a bevásárolt cuccok csomagoláshegyei jelentettek nagyobb pazarlást és tehertételt a bolygónak.
Kitartóan gyűjtögettük tehát az első világbeli problémáinkat? Unni kezdtük a jólétünket? És már igazán vártunk arra, hogy jöjjön egy nagy változás? Netán várni kezdtünk a barbárokra, mint a tehetetlen római polgárok Kavafisz nagy hatású versében?
Hát, megkaptuk a nagy változást. A való világgal szembesülünk. Migrációs válság, koronavírus-járvány, most pedig egy igazi, régi vágású, öldöklő háború a közvetlen szomszédságunkban. Benne vagyunk a történelem sűrűjében. Ezt akartuk, nem?
Akárkivel beszélgetek ma, a téma nyilván a háború és az életünk tartópilléreinek megroppanása. Hosszú távú kilátásaink elbizonytalanodása. Megszokott, kényelmes, civilizált létünk magától értetődőnek vett alapjainak a megingása. Mintha azt a bizonyos szőnyeget kihúzták volna a lábunk alól. Akinek kissé szkeptikus, sztoikus az életszemlélete, most hűvös nyugalommal kapaszkodhat mindabba, ami neki adatott, és lélekben felkészültebb lehet a nehezebb napokra. (Persze, könnyű a még jó napokon az eljövendő nehézségeket fejben legyűrni.) De a szélesebb tömegek minden korban a naiv optimizmus langymelegében élnek, és amikor beüt a ménkű, a fogalmatlan bazsalygás helyét átveszi a pánik – ebből születnek aztán a benzinpánikhoz és vécépapír-felhalmozáshoz hasonló össznépi cirkuszok. Az igaz utat, azt nem lelénk, tán Dante óta már.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Szóval Czutor Zoltán szerint a hazája nem más, mint egy bűzlő pokol, csak azért, mert nem a neki tetsző kormány van hatalmon.
A teljes Soros hálózat, a baloldali pártegységet óvandó, szerecsenmosdatásba kezdett.
