A választási kampány célegyenesében újra – mondhatni, menetrend szerint – a közéleti viták kereszttüzébe kerültek egyes papok, lelkészek közéleti megnyilvánulásai, és a nagy oda-vissza békepapozásban általában feledésbe merül, hogy voltaképpen mit is értünk e fogalom alatt.
A fogalom a mai sajtó egy része által előszeretettel használt, végtelenül leegyszerűsítő, a békepapokat karikatúrába illően az aktuális hatalomhoz dörgölődző opportunistaként ábrázoló leírása ugyanis nem egészen fedi a valóságot. A békepapokat kitermelő papi békemozgalom egyértelműen sztálinista találmány, melynek előképét már a korai szovjet állam megteremtette. Az egyház szervezetébe mesterségesen, idegen testként erőszakkal beépített politikai mozgalom célja nevével ellentétben nem a béke megteremtése volt, hanem épp ellenkezőleg: ellentétet akart szítani az egyházban, így gyengítve azt, míg a végső cél, az egyház – és a vallás – teljes megsemmisítése meg nem valósul.