A mályvacukor, a teknősök és a bírói hatalom

A tengerentúli közélet jelentős eseménye, hogy huszonnyolc év szolgálat után bejelentette nyugdíjba vonulását Stephen Breyer, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kilenc tagjának egyike. Döntése észszerű, mert lehetőséget nyújt arra, hogy Joe Biden elnök még az őszi félidős választás előtt a demokrata többségű szenátus megerősítésében bízva nevezhesse ki az utódot.

A többi legfelsőbb bírósági bíróhoz hasonlóan Ste­phen Breyer is egyéniség. A John Roberts főbíró által kiadott közlemény külön megemlékezett azokról az ötletes hipotéziseiről, amelyek a felek jogi képviselőit és a bírótársakat egyaránt rendre zavarba hozták a nyilvános üléseken. Egyik emlékezetes feltételezésében azt vetette fel, hogy vajon egy mályvacukorból készített fegyver alakú tárggyal meg lehet-e valósítani erőszakos bűncselekményt. Breyer távozásával a mókás, de igencsak találó hipotézisek is búcsúznak.

Stephen Breyer a konzervatívok által felkarolt, az alkotmány eredeti jelentését szem előtt tartó, úgynevezett originalista értelmezés kritikusai közé tartozik. Úgy véli, a bíróknak nemcsak a jogot, hanem döntéseik következményeit is szem előtt kell tartaniuk. Egyfajta jogalakító jogértelmezésre kapnak felhatalmazást. Az úgynevezett „élő alkotmány” rendelkezéseit kell a jelenkor kihívásaihoz igazítaniuk. Még akkor is, ha az alkotmány szövege nem mond semmit a megosztó vagy nehéz kérdésekről. Ennek jegyében Breyer „interdiszciplináris bíró” hírében áll, aki a jogon kívüli területeket, így az orvostudományt, a közgazdaságtant vagy a nemzetközi kapcsolatok összefüggéseit is előszeretettel tanulmányozza a bírói hatáskörgyakorlás során. Elkötelezett a társadalmi mérnökösködés mellett. De nem szereptévesztés mindez? Valóban elvárhatók ilyen ambiciózus törekvések egy bírótól? És mi a veszélye mindennek?

E felfogás egyik szemmel látható következménye Amerikában, hogy a demokratikus akaratképzés legfontosabb színtere, a kongresszus épülete előtt ma már alig látni tüntetést, a legfelsőbb bíróság viszont a tiltakozások kiemelt helyszínévé vált. Az igazán jelentős közpolitikai kérdések már nem elsősorban demokratikus úton, a népképviseleti szervekben zajló viták eredményeként dőlnek el. A demokratikus ellenőrzés helyébe a bürokrácia döntései és a perek léptek, amelyekben a bíróságoké a végső szó. Ez a felfogás tehát kerüli a demokratikus közpolitika- alkotást, helyette bírói fórumok váltak a közpolitikai kérdések eldöntésének súlypontjaivá. A legfelsőbb bíróság konzervatív többsége előtt álló legnagyobb kihívás ezért a bírói hatalom szerepének mérséklése és az alkotmányban meghatározott demokratikus hatalomgyakorlási rend helyreállítása.