Stephen Breyer a konzervatívok által felkarolt, az alkotmány eredeti jelentését szem előtt tartó, úgynevezett originalista értelmezés kritikusai közé tartozik. Úgy véli, a bíróknak nemcsak a jogot, hanem döntéseik következményeit is szem előtt kell tartaniuk. Egyfajta jogalakító jogértelmezésre kapnak felhatalmazást. Az úgynevezett „élő alkotmány” rendelkezéseit kell a jelenkor kihívásaihoz igazítaniuk. Még akkor is, ha az alkotmány szövege nem mond semmit a megosztó vagy nehéz kérdésekről. Ennek jegyében Breyer „interdiszciplináris bíró” hírében áll, aki a jogon kívüli területeket, így az orvostudományt, a közgazdaságtant vagy a nemzetközi kapcsolatok összefüggéseit is előszeretettel tanulmányozza a bírói hatáskörgyakorlás során. Elkötelezett a társadalmi mérnökösködés mellett. De nem szereptévesztés mindez? Valóban elvárhatók ilyen ambiciózus törekvések egy bírótól? És mi a veszélye mindennek?
A polgárok életét alapvetően befolyásoló kérdések nem demokratikus úton, hanem talárok mögött dőlnek el”
E felfogás egyik szemmel látható következménye Amerikában, hogy a demokratikus akaratképzés legfontosabb színtere, a kongresszus épülete előtt ma már alig látni tüntetést, a legfelsőbb bíróság viszont a tiltakozások kiemelt helyszínévé vált. Az igazán jelentős közpolitikai kérdések már nem elsősorban demokratikus úton, a népképviseleti szervekben zajló viták eredményeként dőlnek el. A demokratikus ellenőrzés helyébe a bürokrácia döntései és a perek léptek, amelyekben a bíróságoké a végső szó. Ez a felfogás tehát kerüli a demokratikus közpolitika- alkotást, helyette bírói fórumok váltak a közpolitikai kérdések eldöntésének súlypontjaivá. A legfelsőbb bíróság konzervatív többsége előtt álló legnagyobb kihívás ezért a bírói hatalom szerepének mérséklése és az alkotmányban meghatározott demokratikus hatalomgyakorlási rend helyreállítása.