Hogy majd úgy lesz vége, mint Rómának!

Sumerul írtak, olvastak még Babilonban is Marduk isten felkentjei, latinul miséztek még a 20. században is a katolikus templomokban. Valószínűleg azok a régi emberek sem vették észre, hogy már nincs is mit félteni. Hogy isteneik templomaiba már csak az öregasszonyok járnak. Hogy a Rómába vezető, fosztogatók uralta utakon már nem gurulnak a Városnak szánt áruval megrakott szekerek. Hogy a légiókba már csak a provinciák embereit lehet toborozni. Hogy a limeseken betörnek a kvádok és a hunok. Hogy császáraik csak távoli légiók tehetetlen bábjai. Futóbolondok és fantaszták vezetik birodalmaikat. Végül az ötödik század elhúzódó nagy szárazsága vetett véget Róma dicsőségének, ahogyan a távoli Kínában is a klíma változása miatt hullott darabokra a Csin és Han császárok egységes birodalma.

Nézem az eget, ahol üres utasszállító gépek húznak kondenzcsíkokat sok millió tonna koromból és szén-dioxidból, csak hogy egy más időkben kitalált ostoba rendszer szabályainak megfeleljenek. Adómentes kerozint égetnek, és adómentes nehézolajjal hajtják az üres luxus-óceánjárókat is, csak hogy a működés látszatát fenntarthassák, és kapzsi üzletemberek, korrupt hivatalnokok ott folytathassák globális játékaikat, ahol évekkel ezelőtt megszakadtak. Soha nem látott hurrikánok sújtják az atlanti partokat, dunántúlnyi jégdarabok szakadnak le a Déli-sarkról. Felmelegedés, özönvíz és szárazság egyszerre sújtja a Föld különböző régióit.

A járvány bebizonyíthatta volna, hogy demokráciáink, a piac, a földi tudásháló és a szolidaritás új, magasabb erkölcsi és tudásszintre emelték az emberiséget. De csak arra voltunk képesek, hogy a leggazdagabbaknak és legügyesebbeknek mentőcsónak-vakcinákat biztosítottunk, és közben hagytuk, hogy a vírus tovább tomboljon a becsapható tudatlanok és a fizetésre képtelen szegények között, majd mutálódva vissza­térjen, hogy mi pedig talán soha ne térhessünk vissza korábbi globális életmódunkhoz. Korlátaitól megszabadított fétispiacunk csak arra volt alkalmas, hogy tíz-egynéhány ember kezében tovább koncentrálódjon mindannyiunk vagyona, hogy néhány fantaszta és cinikus rendelkezhessen a földi erőforrásokkal – tervezve űrturizmust, marsi városokat, virtuális univerzumot –, és dönthessen arról, hogy miről mit gondolhatunk.