Liu Shaoang felért a csúcsra

Bánfalvi Szabolcs, Csisztu Zsuzsa és Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban

Liu Shaoang hétfőn online sajtótájékoztatón a Mandiner kérdéseire is válaszolt az 500 méter döntőjéről.

„Az volt a taktika, hogy előre állok, és végig vezetek a döntőben. Éreztem, hogy az orosz ellenfél (Konsztantyin Ivlijev – a szerk.) le tudja rajtolni a kazah versenyzőt (Abzal Azsgalijev – a szerk.), éreztem az orosz fiú sebességét, és tudtam, ha mögém kerül, nem tud majd megelőzni, nem csinál butaságot, hiszen viszonylag fiatal, és nagyon örül bármilyen éremnek. Próbáltam az első két kört tempósabban meghúzni, aztán a futam utolsó felében védekezni” – elemezte lapunknak a finálét.

A huszonhárom éves sportoló elárulta, magabiztos volt a futam előtt, és valószínűleg emiatt nem látszott kitörő érzelem az arcán a győzelem után.

„Úgy keltem fel vasárnap reggel, hogy tudtam, olimpiai bajnok leszek. Úgy álltam hozzá a döntőhöz, hogy biztosan megnyerem, és nem izgultam annyira. Amikor beértem a célba, nem igazán volt reakcióm, nem tudom, ilyenkor mit szoktak érezni az emberek. Csodálatos ez az eredmény, megpróbálom feldolgozni” – mondta hazánk első kétszeres téli olimpiai bajnoka.

Megjegyezte azt is, hogy

„Visszanéztem a vasárnapi futamokat, és már-már félelmetesen higgadt és nyugodt voltam. Láttam a verseny­társaim arckifejezését, és figyeltem őket a bemelegítésnél, szerintem néhányan idegesek voltak és izgultak. Én egyáltalán nem izgultam, tudtam, mire vagyok képes és mi fog történni. Az ezer és az ezerötszáz méter után nem voltam csalódott, ott is mindent beleadtam, és nagyon jól teljesítettem. Most így jött ki a lépés, rövidpályás gyorskorcsolyában bármi megtörténhet” – mondta.

Kitért az elődöntőre is: „Láttam, hogy az elődöntőbeli vetélytársak nem mozogtak olyan stabilan és gyorsan, mint én, nem voltak jó formában. Nem aggódtam, éreztem, hogy futamgyőztesként jutok majd tovább a döntőbe.”

Hatalmas érzelmi hullámvasúton ment át az egész csapat, a történtek különösen a bátyját viselték meg. „Sanyi nagyon örült a sikeremnek, de sajnos a döntő estéjén nem tudtunk beszélni, mert a vegyes zónában adott interjúk, a sajtótájékoztatók és a doppingvizsgálat miatt nagyon későn értem vissza a szállásra, akkor Sanyi már aludt. Csak hétfő reggel tudtunk beszélni. Ez a közös sikerünk, együtt értük el, ő is azok közé tartozik, akik a legbüszkébbek rám. Ez a siker mindenkié, aki kicsit is beletett ebbe” – mondta az ifjabb Liu fivér.

A válogatott edzője és menedzsere, Bánhidi Ákos is értékelte Liu Shaoang teljesítményét. „Már az olimpia előtt is mondtam: a világ legjobb korcsolyázói között az fog dönteni Pekingben, hogy fejben ki tudja a legjobban kezelni a helyzetet. Vasárnap ebben Ádó volt a legerősebb. Fizikailag és pszichésen is volt hullámvölgyünk a történtek miatt, és ki tudtunk belőle lábalni. Az egész mezőnyben csak Ádó volt erre képes” – elemzett Bánhidi Ákos. A phjon­g­cshangi kizárások után Liu Shaoang tanult a hibáiból, és Pekingben ő volt az egyetlen rövidpályás gyorskorcsolyázó, aki mindhárom egyéni versenyszámban döntőbe jutott. És most felért a csúcsra az egyéni olimpiai bajnoki címmel.

***

***

***

Harc az elvett aranyéremért – Csisztu Zsuzsa

„Etikai alapon és a bírói olimpiai eskü megszegése miatt támadjuk a döntést” – mondja a Mandinernek Nagy Zsigmond, a Sportjus Magyar Sportjogász Társaság elnöke, aki már számos nemzetközi ügyben képviselte, segítette a magyar sportolókat akár a legfőbb nemzetközi fórumon, a lausanne-i Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is.

„Minden létező jogi segítséget meg kell adnunk Sándornak és a magyar csapatnak, hogy megpróbáljuk orvosolni ezt az égbekiáltó igazságtalanságot. Az olimpia ráadásul a legkülönlegesebb jogi helyzet, ilyenkor különös gyorsasággal, de egyben alapossággal is kell eljárni a sérelmes kérdésekben. A Magyar Olimpiai Bizottságnak a legnagyobb szakmai, erkölcsi és szükség szerinti jogi támogatást kell megadnia a magyar csapat tagjainak” – mondja a jogász.

Szerinte azon nincs mit csodálkozni, hogy az óvás nem járt eredménnyel, ez szinte garantálható volt. „A játéktéren, vagyis a nemzetközi sportjogi szabályozás szerinti »field of play« területén a legritkább esetben kérdőjelezik meg a bírók vagy a vezetőbíró döntését a sportág nemzetközi vezetői. Itt is ez történt, vagyis a Nemzetközi Korcsolyázószövetség által delegált bírák nem avatkoztak bele a játéktéren történtekbe utólag, és nem kérdőjelezték meg a vezetőbíró, a brit Peter Worth döntését. Ezzel kapcsolatban nekünk sem lehettek vérmes reményeink, nem is ezen a ponton kell jogorvoslatot keresnünk – mondja a sportjogász. – Az ötkarikás játékok különleges követelményei, körülményei és egyedi szabályai teszik lehetővé, hogy etikai alapon megtámadjuk az 1000 méteres döntő bíráskodását.

márpedig az itt látott bíráskodás azzal ellentétes volt. Fontos kritérium továbbá az úgynevezett sports­manship, azaz a sportemberhez méltó viselkedés, amely megint csak hiányzott az egész versenyszám alatt. Nem véletlenül az elfogultságra hivatkozva támadta meg a kizárt dél-koreai korcsolyázók csapatvezetése is az ugyanebben a versenyszámban tapasztalt bírói ítéleteket. A koreaiak már a CAS-nál járnak, tehát nem csupán nekünk van gondunk ennek a versenyszámnak az alakulásával. Megvárjuk, milyen választ kapnak a koreaiak, s ha lehet, becsatlakozunk a perbe a felperesi oldalon.”

Lapzártakor arról tájékoztatott a szakember, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság befogadta a magyarok panaszát, és felszólította a Nemzetközi Korcsolyázószövetséget, hogy érdemben vizsgálja ki az ügyet. „Ez óriási sportjogi és sportdiplomácia siker Magyarországnak. Nem passzív hozzáállásról van tehát szó, hanem érdemi határozatot vár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság” – kommentálta.

hiszen jogi szakemberként az ügy jelenlegi szakaszában nem tud választ adni arra, hogy mi lehet a sorsa az elvett olimpiai aranyéremnek. Arra viszont már volt példa – a londoni játékok után –, hogy egy megnyert aranyat jogi úton kellett megvédeni ellenfeleink óvását követően. „Végül a helyes jogi érvelésnek és sportdiplomáciai lépéseknek köszönhetően a Magyar Olimpiai Bizottság sikerrel védte meg női kajaknégyesünk olimpiai bajnoki címét. Rezgett a léc, de nálunk maradt az arany, s ez ma már történelem.”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás