A tavasz nagy politikai csemegéje lesz, hogy most először magyarul is megjelenik Tilo Schabert Boston Politics – A kreatív hatalomgyakorlás művészete című kötete. Sokan a NER bibliájaként emlegetik – miért az, és miért mégsem az?
Jön, jön, jön! Két esemény miatt is emlékezetes lesz az idei tavasz a politika formálóinak, illetve azoknak, akik kutatóként, választópolgárként érteni akarják, mi történik a politikában. Április 3-án országgyűlési választás, valamint gyermekvédelmi népszavazás lesz, emellett tavasszal jelenik meg magyarul Tilo Schabert Boston Politics – A kreatív hatalomgyakorlás művészete című kötete az Alapjogokért Központ és az MCC Press közös gondozásában.
A mű a politika és a politikai kormányzás témakörét járja körül. Nem elméletekről és filozófiai összefüggésekről szól, hanem azt írja le, hogy a politika hogyan tudja megteremteni és újrateremteni azokat a hatalmi konstellációkat, tereket, amelyek a változó világban a választópolgári prioritások és szimpátia mentén lehetőséget adnak egy vezetőnek ahhoz, hogy éljen a rendelkezésére álló alkotmányos hatalom teljességével.
Amióta emberi közösség létezik a földön, a politikai, azaz a kettő vagy annál több embert érintő döntéshozatal a mindennapi élet része, a közösségek szerveződésének és szervezésének kulcsa, s mint ilyen, a legkülönfélébb emberi érdeklődés tárgya is – legyen a megismerő választópolgár politikus vagy épp kutató. Kinek misztikus, kinek ördögi, kinek pragmatikus, realisztikus, kinek idealisztikus benyomásai vannak a politikáról. Sőt, nem kevesen vannak, akiknek ambíciói középpontjában áll a politika, olyan ember azonban nincs, akit teljesen hidegen hagyna – még akkor sem, ha történetesen ezt állítja magáról.
Már a Kr. e. 8–7. századtól ismeretesek művek, amelyek arra tanítják az uralkodókat, milyen az eszményi vezető és az erkölcsös uralkodó. Ilyen úgynevezett királytükör Xenophón Kürosz nevelkedése vagy Rotterdami Erasmus A keresztény fejedelem neveltetése című könyve. Ebbe a sorba tartozik a Szent István király intelmei Imre herceghez is. Jellemzőjük, hogy hatalmi-politikai jótanácsok mellett erkölcsi útmutatásokat adnak. Az Intelmekben Szent István szól a jótanács súlyáról és az imádság fontosságáról is. 1532-ben azonban „kopernikuszi” fordulat következett be a politikáról és az államról való gondolkodásban: megjelent Niccolò Machiavelli, a Firenzei Köztársaság egykori főtisztviselőjének műve, A fejedelem. Ez nem azért meghatározó, mert valami új elméletet hozott volna, hanem mert leírja a hatalomgyakorlás természetét úgy, ahogy azt Machiavelli tapasztalta, ahogy politikai „múzsájától”, Cesare Borgiától látta. S ez a kérlelhetetlen őszinteséggel akkor először kimondott valóság, valamint a politikai cselekvés hasznosságának és erkölcsösségének szimultán, sőt egymástól elváló elemzése újat, őszinteséget hozott a politikai és a politikáról szóló gondolkodásba. Az őszinte megismerés minden valós értékelés és továbbmunkálás alapja.
Tilo Schabert német történész és politológus a Boston Politics megírásával hasonló, de sokkal részletesebb vállalkozásba fogott, vizsgálódásának közege pedig a modern tömegdemokrácia, amelynek alapjai az alkotmányosság és a népszuverenitás. A főszereplő Kevin H. White, aki 1968 és 1983 között volt az amerikai Boston polgármestere. Ő a kötet főszereplője, és a bostoni politikának is központi alakja volt, amíg irányította a várost. A szerző meglátva és felismerve a díszletek mögött a hatalomgyakorlás szempontjából valódi jelentőséggel bíró tényeket, összefüggéseket, praktikákat, precízen írja le Boston akkori működését, azaz „White rendszerét”. Megismerhető, hogy miként alkotta meg a polgármester azt a hatalmi rendszert, amely a személyes és érdekkapcsolatok hivatalos intézményrendszer mellett létező hálózatán nyugodott, s amelyet egyedül ő látott át. Megtudhatjuk továbbá, hogyan tartotta ugyanez a vezető dinamizmusban a rendszerét és teremtette újjá nap mint nap saját hatalmát, s mindenekelőtt kiderül az, hogy mindehhez személyes kreativitásra volt szükség. A hatalom gyakorlásának módszerein túl arra is emlékeztet a kötet, hogy a külső szemlélő számára ridegnek tűnő hatalmi mozgások mögött végső soron a hatalom gyakorlója is csak ember, végtelenül emberi szempontok és érzések is befolyásolják, és csak így érthető meg igazán például White politikai pályájának vége is. „Aki politizálni akar […], annak kedvelnie kell az embereket. A végén már nem kedveltem az embereket. Ideje volt kiszállni a politikából.”
A magyar politikai nyilvánosság közegében két hibát szoktak elkövetni azok, akik olvasták a Boston Politics angol verzióját. Jó pár évvel ezelőtt több ellenzéki médium mintegy leleplezésként tálalta, hogy megvan a „NER bibliája”. Az említett cikkek többsége kiemelt néhány olyan körülményt, hatalomgyakorlási praktikát, amely valóban hasonlóságként fedezhető fel az akkori bostoni és a mai magyar vezetés között. Azonban tették ezt azzal a mai ellenzékre jellemző mentalitással, amely kényszeredetten igyekszik saját magának bebizonyítani, hogy – a valósággal szemben – a mai Magyarország demokrácia- és jogállamisági deficitben szenved. Ők ugyanúgy saját csapdájukba esnek, mint a kötetben a polgármester kritikusai, akik csak egy autokrata vezetőt látnak, ezzel pedig magukat zárják el a valóság megismerésétől. White kreatív, politikát és politikai teret teremteni képes vezető, aki a rendelkezésére álló alkotmányos hatalom teljességével él, nem korlátlan hatalommal. A kötet így magyarázza az alkotmányosság és a hatalomgyakorlás viszonyát: „A hatalom nem érhető el intézményesen; az intézményes keret, az alkotmányos kormányzás a szabadság fenntartásának és nem a hatalom megszerzésének eszköze. A kormányzáshoz szükséges, intézményesen széttagolt hatalmat az intézményes kereteken belül kell kivívni egy parainstitucionális vállalkozás során.” S teszi mindezt a közösség érdekében, hogy az általa irányított város ennek köszönhetően ismét virágzó legyen. Így történt ez Bostonnal.
A másik tévedés, hogy egy kötetből megismerhető lenne bármely demokratikus hatalomgyakorlás közepette kialakított politikai rendszer, kormányzati modell. A Boston Politics összefoglalja azt a politikai tapasztalatot és tudást, amely White regnálása alatt felhalmozódott, s amely szintén táplálkozott korábbi példákból. A város tényleges kormányzati rendszerét, politikáját azonban jelentősen befolyásolta a polgármester személyisége, képességei és intuíciói, amelyek csak ott és akkor voltak jelen, csak ott és akkor voltak hatással a politikai rendszer működésére. Más vezető – De Gaulle, Adenauer, Orbán – köré épülő rendszer szükségképpen teljesen eltérő képet mutat, noha sok gyakorlati elem és a politikai gondolkodás logikája időtől és tértől függetlenül nagyban hasonlatos. S ez a kötet egyik nagy figyelmeztetése mindazoknak, akik politikára adják a fejüket, vagy nem kevésbé könnyű feladatként a politika megértésére. József Attila ezt így fogalmazza meg: „Ha költenél s van rá költség, / azt a verset heten költsék. / Egy, ki márványból rak falut, / egy, ki mikor szűlték, aludt, / egy, ki eget mér és bólint, / egy, kit a szó nevén szólít, / egy, ki lelkét üti nyélbe, / egy, ki patkányt boncol élve. / Kettő vitéz és tudós négy, – / a hetedik te magad légy.”
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.
Tárik Meszár közel-kelet szakértő új könyvében hét közkeletű sztereotípiát vesz górcső alá az arab világról. És árnyaltabb, tényekre alapozott képet fest a Közel-Keletről, mint amit a nyugati híradások és a közbeszéd sugallnak.
A Könyvmolyképző Kiadó arra kéri könyvkereskedő partnereiket, hogy a jövő héttől hagyjanak fel a fóliázás gyakorlatával.
Írókamrám kissé rendetlen asztalán ezúttal egy néhány nappal ezelőtt megjelent verseskötet hever. Szerzője Szijj Ferenc, címe A madarak tudása. Jó cím. Győrffy Ákos recenziója.
A hírhedt jelenet kiváltó okáról egy, az elnöki párról szóló könyv rántja le a leplet.
A Bartók-örökségtől Afrikán át Amerikáig: Daniel Mamah regényében nemcsak a szülei csodálatos szerelméről mesél, hanem arról is, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a múlt század második felében egy magyar–afrikai házaspárnak. Interjúnk a Bartók-leszármazott pszichiáterrel.
A Roszatom diplomáciai és üzleti csatornákon jelezte Magyarországnak, hogy kész auditálni és tisztázni a Paks II. körüli vitás kérdéseket.
A hozzászólások alapján a brit közvélemény mélyen megosztott a rendőrség szerepe, a bevándorlók és a rituális vallási fegyverek megítélésében.
