Orbán Viktor is reagált Magyar Péter szavaira: nem teszi ki a kirakatba, amit kapott (VIDEÓ)
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
Soha nem voltunk egyhuzamban annyit reflektorfényben, amennyit várhatóan idén leszünk. Hazánkban áll össze euroatlanti szövetséggé az európai és az amerikai konzervativizmus. Körképünk.
Kohán Mátyás és Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.
Nagy csatákra készül idén a nemzetközi jobboldal: tavasszal a franciák, ősszel a brazilok választanak elnököt, az Egyesült Államokban pedig félidős választást tartanak. És mivel különös időket élünk, a szezont az április 3-ai magyar parlamenti választás nyitja meg, így hozzánk jönnek a világ konzervatívjai erőt gyűjteni.
A múlt évben a két legesélyesebb jobboldali francia elnökjelölt, Marine Le Pen és Éric Zemmour is tiszteletét tette Magyarországon, a magyar diplomácia téli szezonjában pedig Emmanuel Macron francia, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Boris Johnson brit miniszterelnök közé illeszkedik majd a brazil államfő, Jair Bolsonaro, akire nemrég politikai atombombát dobott le hazája bírósága. Felmentette ugyanis a vádak alól a népszerű exelnököt, Luiz Inácio Lula da Silvát, akinek szociális programja 2003 és 2010 között rengeteg brazilt emelt ki a nyomorból. A baloldali Lula idén elindul Bolsonaro ellen, és népszerűsége az eltelt bő évtizedben cseppet sem kopott meg – olyannyira, hogy a hivatalban lévő államfő 2018-as választóinak negyede is átszavazna rá az Ideia decemberi felmérése szerint. Valamit tehát kezdenie kell a helyzettel Bolsonaronak. Az elnök korrupcióellenes és gazdasági tevékenységével a brazilok zömmel meg vannak elégedve, sőt a szociálisan konzervatív protestáns közösségek, köztük a Brazíliában egyre népszerűbb pünkösdisták egyenesen rajonganak értékalapú konzervativizmusáért – csak éppen az oltásellenes, összeesküvés-elméletek terjesztésétől sem visszariadó covidpolitikáját utálja szinte mindenki a 66,9 százalékban átoltott országban. Hogy miként kell a konzervatívoknak választást nyerniük, arról minden bizonnyal szó esik a február 17-ei magyarországi látogatáson, Orbán Viktornak és Jair Bolsonaronak ugyanis van egy közös ellensége, amellyel szemben a világ konzervatívjai még sehol nem találtak garantáltan működő megoldást.
Ez az ellenség nem más, mint a nagy techcégek: miután Bolsonaro 2018-ban jelentős részben ügyes Facebook-, WhatsApp- és Twitter-stratégiájának köszönhetően kaparinthatta meg az elnöki széket, mindhárom platform támadásba lendült ellene. A Facebook és a Twitter gyakran korlátozza vagy távolítja el álhírnek minősített tartalmait – ebben néha igaza van, máskor kevésbé –, az időközben a Facebook által felvásárolt WhatsApp pedig külön szabályokkal reagált Bolsonaro eredményes kommunikációs munkájára. Az elnökkel szimpatizáló hírportálok írásait ugyanis a stábja hatalmas WhatsApp-csoportokban osztotta meg, ahonnan a tartalmak szimpatizánsok segítségével újabb és újabb nagy csoportokba kerültek tovább. Ezért a WhatsApp igyekszik minél szigorúbban fellépni azok ellen, akik kijátsszák a 256 fős csoportlétszámlimitet, és korlátozza azt is, hogy hányszor lehet egy hírt megosztani. Az államfő egyébként már lépett ez ügyben, Facebook- és Twitter-oldalán is arra hívta fel követőit, hogy kövessék inkább a Telegramon. Az orosz és belarusz ellenzék által is előszeretettel használt platformon nincs cenzúra, és az egyes Telegram-csatornákhoz is annyian csatlakozhatnak, amennyien nem szégyellnek. A brazilok fele már regisztrált is a platformra.
Bolsonaronak hazája legfelsőbb bíróságán is van egy esküdt ellensége, Alexandre de Moraes bíró, aki álhírterjesztésre hivatkozva igyekszik szép sorban leszedni minden bloggert, aki az elnökhöz hasonlóan gondolkozik. Bőven lesz tehát megbeszélnivalója Bolsonaronak Orbánnal, ami a jobboldali médiastratégiát illeti – ha pedig ezzel végeztek, foglalkozhatnak akár a katonai együttműködés izgalmas kérdéseivel is, ugyanis a NATO-ban Magyarország állítja majd először rendszerbe a brazil repülőgépipar csúcstermékét, az Embraer KC-390 típusú, többfunkciós szállítógépet.
Nem ez lesz az első alkalom, amikor a magyar légierő gépmadarai besegítenek a diplomáciának: múlt héten mutatták be a tavaly augusztusban idelátogató amerikai konzervatív tévésztár, Tucker Carlson Magyarországról szóló dokumentumfilmjét, a Magyarország kontra Sorost, amelynek egy jelentős részét egy honvédségi helikopteren, a szerb–magyar határ felett forgatták. Carlson filmje három legyet üt egy csapásra: rendkívül befogadható történelmi gyorstalpalót nyújt a Magyarországot megérteni kívánó amerikaiaknak, helyretesz jó párat a tengerentúli média hazánkról szóló hamis narratívái közül, és megmutatja az újjászületőben lévő amerikai konzervatív mozgalomnak, mit tanulhat a nyugati civilizációért folytatott harcában Magyarországtól. Az Orbán Viktor és Soros György küzdelmét bemutató filmben Carlson úgy fogalmaz, az üzletember „évtizedek óta politikai, társadalmi és demográfiai háborút vív a Nyugat ellen”, és „valószerűtlen módon csak egy ország lendült ellentámadásba, mégpedig Magyarország, a hely, ahol Soros született”. Az Egyesült Államok legnépszerűbb tévése úgy fogalmaz, hazánk „a nyugati civilizáció végvára Európa közepén”.
Rod Dreher konzervatív publicista, a The American Conservative vezető szerkesztője, számos sikerkönyv szerzője figyelmeztet a filmben: Magyarországnak „hosszú tapasztalata van a megszállásokkal”, Orbán Viktor pedig az a vezető, aki „a populista, nacionalista ösztönöket hatékony szakpolitikába csatornázta”. Carlson az Egyesült Államok rendkívül sok pénzbe kerülő csúcstechnológiával épült, nem hatékony déli határvédelmi rendszerével állítja kontrasztba az egyszerű és igencsak hatékony magyar határkerítést. Mint fogalmaz: „Magyarország nem a világ leggazdagabb országa, de még csak Közép-Európa leggazdagabbja sem, valahogy mégis sikerült úgy húsz perc alatt határfalat építenie.” A tévés jelzi azt is, hogy „ha a határt védik, az nem humanitárius katasztrófa. A humanitárius katasztrófát a káosz okozza, akkor szenvednek, halnak meg az emberek”. Úgy véli, Soros György most „egyesítette erőit az Európai Unió hivatalnokaival, hogy aláássa a magyar demokráciát”, de a nyugati civilizációnak most Orbánhoz hasonló politikusokra volna szüksége, „olyan vezetőkre, akik hajlandók küzdeni”.