Kikből áll az árnyékkormány gazdasági csoportja?

Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban

Elöljáróban érdekes, hogy Király Júliát a gazdasági ügyek ellenzéki nyilatkozójaként emlegeti az ellenzéki sajtó, pedig ő maga a Makronómnak adott interjúban elárulta: kommunikációs téren szerinte eddig szinte csak kudarcai vannak. Emlékezetes, hogy röviddel a 2008-as világválság hazai berobbanása előtt azt nyilatkozta, a tornádónak csak az oldalszele érinti majd hazánkat. Később elismerte, hogy megdöbbentő szakmai nonszensz volt, amit mondott, hiszen az ország egyenesen száguldott a betonfalba a jegybank­-alelnöksége idején.

A monetáris politika koronázatlan Királya

Király 2013 áprilisában, nem egészen három hónappal hivatali idejének letelte előtt lemondott posztjáról. Nyilatkozata szerint távozásával a helyzet súlyosságára szerette volna felhívni a figyelmet röviddel azután, hogy Matolcsy György került a Magyar Nemzeti Bank élére. A Makronóm megkérdezte tőle, hogy miért nem akkor mondott le, amikor 2010 előtt látta, hogy devizahiteles-katasztrófa közeleg. Tudniillik Király Júlia rendre amellett érvel, hogy bár jelentős részben az ő alelnöksége alatt robbant ki az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb jóléti katasztrófája, ő rendületlenül figyelmeztetett és kiabált, de senki nem hallotta meg a hangját, vagyis tehetetlen volt a devizahitelezés megakadályozásában. Ez mondjuk korántsem a kormányzóképesség vízióját erősíti.

A szakmai helyett politikai okokból felmondó Királyról a jegybank közleményben jegyezte meg: „Olyan korábbi vezető bírálja most az MNB monetáris politikáját, aki a jegybank volt irányítóival együtt 2012 őszéig mesterségesen magasan tartotta a jegybanki alapkamatot, ezzel több száz milliárd forintnyi kárt okozva az országnak. E súlyos szakmai hibát tetézi, hogy az MNB vezetésében épp Király Júlia volt az, aki még a 7 százalékos mértékről is növelni szerette volna az alapkamatot 2012 áprilisában. […] Király Júlia és az MNB korábbi irányítói – jelentősen megterhelve a költségvetést – 203 milliárd forintos idei veszteséget terveztek a jegybank számára azzal a szándékkal, hogy hazánk ellen ne szűnhessen meg a túlzottdeficit-eljárás.” Az intézmény közleménye megjegyzi: a piac is megnyugodott, amikor Király távozott az alelnöki pozícióból, ugyanis leköszönésének napján erősödött a forint euróval szembeni árfolyama. Ennek ellenére épp Király Júlia volt, aki őrültnek nevezte Matolcsy Györgyöt, jóllehet amikor ezzel a Makronóm szembesítette, visszavonta állítását.

Mint azt a közgazdász elárulta: felügyelőbizottsági tag a Magyar Helsinki Bizottságban, a Freeszfe Egyesületben és a Transparency Internationalben is. Utóbbi egy átláthatatlan, demokratikus úton meg nem választott nemzetközi intézmény, amely a korrupcióra hivatkozva, annak ürügyén fejti ki tevékenységét, ám amelyet szakértők szerint olyan adóelkerülő és olykor csalási ügyekbe keveredő óriáscégek finanszíroznak, mint a Google vagy a Microsoft. Király e szervezeteken kívül a Korrupciókutató Központ Budapest nevű egyszemélyes ellenzéki intézetet is megvédte. A bíróság jogerősen kimondta, hogy a magát korrupciókutatónak valló szervezet manipulációs céllal adatokat hamisított, Király szerint azonban „abszolút precízen használtak adatokat, csak rosszul dokumentáltak egy dolgot”.

Miközben a balliberális oldalhoz kapcsolódó szervezeteket elszántan védelmezi, Magyar Bálint SZDSZ-es politikushoz hasonlóan az országra rátelepedő polipként beszél a NER-birodalomról. Király Júlia szerint az ország gazdaságának lassan a harminc százalékát fogja át ez a birodalom, ám tagadja, hogy ellenségképet festene. A polipot mint hasonlatot az Élet és Irodalomban bírálta Kürti László egyetemi tanár, azt állítva, hogy használata antiszemita és rasszista, és bírálta a balliberális körökben gyakran használt maffi­aállam elnevezést is, mert felületes és sértő. E gondolatmenet alapján a volt jegybankelnök általánosít és megbélyegez – akárcsak nagyapja, akinek elmondása szerint még a zsidózás is szokása volt.

„A következő információkat hozzák az emberek tudomására: az apám komcsi volt. Igaz? Igaz. Az egyik nagyapám is komcsi volt. Igaz? Ez is igaz. A másik meg falusi református lelkész, de az mindegy. Továbbá vannak komcsi barátaim. Vannak. Köztük van Apró Piroska. Igaz. Benéztem a 2008-as válságot. Így történt” – ecsetelte baloldali kötődését és vont mérleget saját szakmai tevékenységéről Király lapunknak. Azt is bevallotta: „egész életemben íróasztal mögött ültem, és leginkább csak modellezgettem különböző ökonometriai modellekkel”. Ez is magyarázhatja, miért övezi számos kudarc szakpolitikai karrierjét, és miért áshatja alá a cselekvőképességet, ha elméleti ideológusok kerülnek gazdaságpolitikai pozíciókba.

Márki-Zay Péter tanácsadója több állításával is nagy népszerűtlenséget váltott vagy válthat ki. Egyetértett Surányi Györggyel abban, hogy el kell adni az – Orbán-kormányok által azóta visszavett – aranytartalékot. Emellett rímel Márki-Zay minimálbér eltörlését firtató kijelentéseire az, hogy 2008-ban beszámolók szerint a jegybanki vezetés Királlyal együtt a munkabér alsó korlátjának eltörlését szorgalmazta.

Korrupt üzleti gyakorlatokkal is jól jár Bojár

Király Júliát a Makronóm arról is megkérdezte, mi a véleménye egyes baloldali oligarchák korrupcióval szerzett vagyonáról. Érdekesség, hogy Bojár Gábor, az ellenzék pénzügyi támogatója maga ismerte el, hogy üzleti karrierjét a kommunizmusban nagyrészt csempészéssel, állami céggel való boltolással és visszaosztással alapozta meg – utóbbit szokás korrupciónak nevezni.

Mint az Index Kibeszélő című műsorában fogalmazott: „Akkoriban nagyon könnyen lehetett sok pénzt keresni azzal, hogy behoztuk a nyugati embargós eszközöket. Bevallom, a Graphisoft is így indult. Tehát, nem, a Graphisoft előtt! A kezdőtőkéhez a barátom pénzén kívül az is kellett, hogy bármilyen üzletet én is megcsináltam: ez az embargós cuccoknak a becsempészése és jó áron való eladása állami vállalatoknak.” Egy a HVG oldaláról mára törölt interjúban azt mondta: „Ennyi év után bevallhatom, hogy az első megrendelésünk után – amely még itthon volt 1982-ben, és a paksi atomerőmű csőrendszereinek tervezéséhez szállítottunk szoftvert – vissza kellett adnunk tíz százalékot.”

A Kádár-korszakban otthonosan üzletelő Bojár, aki tiszta­kezű, innovatív, a közpénzektől független vállalkozóként tünteti fel magát, korábban kijelentette, hogy „a bizonyítottan korrupcióval szerzett vagyonokat el lehet venni”. Ennek tükrében is érdekes Király Júlia azon állítása, miszerint a korrupciót nem lehet gyorsan megszüntetni. Amikor a Makronóm a Bojár-vagyonnal kapcsolatban kérdezte, a volt MNB-alelnök azt mondta, nem hallott arról, hogy a vállalkozó korrupcióval alapozta volna meg a cégbirodalmát, és arra hivatkozott, hogy mindez a rendszerváltoztatás előtt történt, és térségünkben egyébként is jellemző a korrupció.

A 444-nek adott friss interjújában Király Júlia már azt is kijelentette, hogy ellenzéki győzelem esetén nem lehetne megszüntetni a korrupciót, s a többi gazdaságpolitikai ügyben is inkább csak „filozófiai” változás történne, a rendszernek csupán a finomhangolása. Ha a kormányzat minden fontos intézkedését megtartanák, abból az is következhet, hogy egy már felépült, kész rendszer felett szeretnék átvenni az irányítást, így a hatalomszerzési motívum az elsődleges.

Az egykori Graphisoft-vezér így nyilatkozott a 2021-es korrupcióellenes világnap alkalmából: „Egy korrupt világban a kreativitás más irányba megy: hogyan találjuk meg, kit és hogyan kell korrumpálni. Amíg ez az ország korrupt marad, amíg ez marad domináns, addig nem leszünk gazdagok. Azért fontos a Transparency, hogy ezt legyőzzük.” Különös, hogy Bojár épp Magyarországot illeti a korrupció általános vádjával, és hogy e bűnös állapotból egy nemzetközi ngo hozhat megtisztulást.