Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Amilyen mértékben meg tudunk szabadulni a különféle ideológiákat szülő gondolkodásmódtól, úgy kerülhetünk közelebb önmagunkhoz, saját tapasztalatainkhoz, közösségi mivoltunkhoz és egy reálisan elérhető jövőhöz.
Ha a rendszerváltás célja a magyar szuverenitás visszaszerzése mind politikai, mind gazdasági értelemben, a nyugati társadalomszervezési elvek alkalmazása, illetve a kommunista ideológiáról való radikális leszakadás, akkor ezzel azt mondjuk, hogy hosszú időre adtunk magunknak feladatot. Egyetlen rendszerváltás vagy radikális hatalomváltás sem jelent a semmiből való létrehozást. A politika nem arra való, hogy egy lakatlan vidéken csupán ma született emberekkel alakítsunk ki közösséget, alapítsunk államot, találjuk fel mindazt, amire szükségünk van. Minden alapítás – beleértve a rendszerváltást is – a nemzedékek egymásra rakódó tetteinek, tapasztalatainak és gondolatainak a folytatása. Mégsem vagyunk foglyai a „történelemnek”, sem korábban élt emberek akaratának. Viszont a tapasztalataiknak igen, azoktól nem szabadulhatunk, mert ilyen az emberi élet természete. Még az amerikai alapítók sem tudtak vagy akartak megszabadulni az európai politikai gondolkodástól, az óhazában szerzett tapasztalatoktól, épp ellenkezőleg, azok birtokában akartak egy jobb politikai közösséget létrehozni.
A magyar rendszerváltás beleilleszkedik a posztkommunista rendszerváltás menetébe, de csak egy elnagyolt szempont szerint. A legfőbb közös vonás a többi volt kommunista ország átmenetével, hogy új alkotmányos rend jött létre, amely tagadta a szovjet alkotmányos elveket. Nem szoktunk az orosz rendszerváltással sokat foglalkozni, legyintve és mondván, hogy egy volt KGB-s irányítja hatékonyan a mai Oroszországot. Csak az volna a különbség, hogy Horn Gyula vagy Medgyessy Péter már nem vezeti Magyarországot? A különbség abban van, hogy a nyugatias műveltségünk – az ógörög–latin gyökerek – miatt másként látjuk a világot és benne magunkat, mint más posztkommunista országok elitje.
Egyedül a lengyelek osztoznak velünk sok mindenben a megélt tapasztalatok miatt. Van azonban egy feladat, amelyet nagyon nehezen tudunk végrehajtani: ez az ideologikus gondolkodásmódtól való megszabadulás. Ha a kommunista rendszer teljesen megváltoztatta Magyarország politikai (kommunista alkotmány), gazdasági (államosítás) és kulturális (marxista ideológia) életét, az emberek életmódját, akkor egy rendszerváltásnak mindezeket orvosolnia kell. Látszólag legegyszerűbb a politikai és gazdasági berendezkedés megváltoztatása. Mégis több mint húsz év kellett egy új alkotmány bevezetéséhez, a privatizációs folyamat is legalább ennyi ideig eltartott, noha ennek konkrét tartalmáról korlátozott ismereteink vannak. Ám ami a kulturális szférát illeti, a régi ideologikus felfogás a mai napig elég virulens. Nem csoda, hiszen az oktatási rendszerünk továbbra is termeli az ideologikus tudatot, amelynek lényege, hogy ne a tapasztalataidnak, hanem az eszméidnek higgy.