A 2022-es választás nemcsak az „Orbán vagy nem Orbán”, hanem morális világképek harca is lesz.
Pár ezer karakterben tizenkét év értékelését adni szinte lehetetlen, különösen akkor, ha szerzője elemzői jelleggel, azaz nem legitimáló keretben kívánná azt elvégezni. Vizsgálhatnánk például a közpolitika felől, ami megannyi szempontot hozna be, így könyvnyi terjedelemről beszélnénk. Amennyiben egy-egy területet értékelnénk, az szükségképpen a rezsim vagy a közpolitika komplexitásának leegyszerűsítéséhez vezetne, így ettől eltekintek. Azt is kár lenne gondolni, hogy a másik oldalon állóként megpróbálok az értékmentesség jegyében eljárni. A szerző személye elég egyértelmű lehet arra nézve, hogy az alábbiakban milyen konkrét értékkatalógus jegyében érvel.
Térjünk le tehát akkor a „módszertani” viták bonyolultságáról, és forduljunk, ha nem is az Orbán-rezsim immanens politikai logikájához, hanem egy jobboldali politikai filozófushoz. Lánczi András legutóbbi munkájában (Antikok és modernek vitája) a következőképpen fogalmaz: „Mivel egyedül az igazság nem relatív, ez mindaddig fenn is fog maradni, amíg az Orbán által képviselt igazság fennáll. […] Amikor Orbán majd egyszer lelép, nem az igazsága fog elveszni, csak relativizálódik a politikai harcban.”
Ezeken a gondolatokon érdemes kicsit elidőzni. Csak egy kizárólag az ideológia által vezérelt ember gondolhatja azt, hogy a politikában van olyan, hogy igazság. Mármint hogy az egy és örök. A politika dinamikáját éppen az igazság- és igazságosságkoncepciók, illetve azok megalapozásának küzdelme hajtja – és megannyi más. Ezt különösen azoknak kellene elfogadniuk, akik mind az emberi természetet, mind az abból fakadó, testre, jellemre, lélekre, majd cselekvésre vonatkozó gondolatokat csak egyféleképpen akarják elgondolni. Ez a korlát megbocsátható, ha kognitív eredetű, elfogadható, ha vállalt értékválasztás, de lelepleződik, ha érdekvezérelt. Az érdek pedig a legkülönfélébb lehet. A negatív pólusa ennek a pozíciónak, hogy „csak” (lásd Selmeczi Gabriella sajtótájékoztatóját, 2014. április 2., Youtube), vagy a pénz. Utóbbiak egyike sem a politika saját logikájából következik, hanem a megalapozatlanságot és a pénzt tekinti a politika céljának.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Orbán Viktor Miskolc után Hódmezővásárhelyre érkezett, az alföldi városban folytatta országjárását vasárnap délután. A helyi tömeg kitörő lelkesedéssel várta a miniszterelnököt. Aki köszönetet mondott a támogatásért és beszédében felvázolta, miért sorsdöntő az április 12-i választás.
Tök mindegy, hogy a Tisza kit fog indítani, mert nem a nevére szavaznak majd, hanem arra, hogy ő az esélyes ellenzéki jelölt.
Első megközelítésben az időseket; a több gyermekes, stabil gazdasági háttérrel rendelkező fiatalok egy részét; a közvetlen haszonélvezőket, az állami alkalmazottakat; valamint a tartósan szegénységben élők egy részét számíthatjuk ide.
Lapunk a Mandiner hetilapban 2023 májusában megjelent interjúval emlékezik meg a művészről.
Jelenlegi országgyűlési és önkormányzati képviselők is ringbe szállnak majd.
Kezdek félni a kellően felhevült tiszás kommentelők gyehennás hatású tüzétől.
A bemutatott képeken a hatóságok által megtalált, külön csomagolt robbanóanyag, gyújtókapislik, detonáló zsinór, valamint a diverziós cselekmény előkészítéséhez szükséges eszközök láthatók.
A magyar emberek nem akarnak morális és ideológiai okokra hivatkozó politikusok miatt drágább rezsit fizetni.
