Magyarországot dicsérik a franciák – még Orbán és Horthy is szóba került
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
Immár a 64. alkalommal választották meg január 6-án az év sportolóit, a jeles eseményen a Mandiner is jelen volt. Összefoglaltuk, amit tudni érdemes a rendezvényről, kis múltidézéssel körítve.
Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban.
Az Év Sportolója kitüntetést 1958 óta ítélik oda a sportújságírók szavazatai alapján, de hosszú éveken át korántsem bírt olyan presztízsértékkel, mint manapság. 1959. január 1-jén a Népsport fényképes tudósítást közölt az első oldalon, de a választásnak még nem tulajdonított akkora jelentőséget, hogy saját anyagot írjon róla, netán megszólaltassa a győzteseket, inkább átvette a Magyar Távirati Iroda anyagát. Pedig nagyszabású volt az ankét: a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) bálján adták át az elismeréseket, a sportújságírók szakszervezete akkor még a szövetség égisze alá tartozott; a legjobb férfi- és női versenyzőre, valamint csapatra 66-an voksoltak. Viszonyításképpen: 2021-ben a 674 fős tagságból 366-an éltek a voksolás lehetőségével.
A hatvanas években a díjátadás helyszíne szinte mindig a MÚOSZ Népköztársaság úti székháza volt. 1966-tól a korábban sportújságíróként, később az MLSZ elnökeként, majd az UEFA alelnökeként, illetve megbízott elnökeként tevékenykedő Barcs Sándor adta át az elismeréseket, őt Pálfy József MÚOSZ-elnök követte. A következő nagy változást a nyolcvanas évek hozták, amikor az MTV Sportosztálya és a Telesport már főszerepet vállalt a díjátadásban. 1985-ben debütált Az Év Edzője díj, amelyet az Európa legjobb csapatának is megválasztott labdarúgó-válogatott sikerkapitánya, Mezey György érdemelt ki – azóta is megdöntetlen fölénnyel.
Az új idők szele 1988 elején érte el Az Év Sportolója-gálát, ekkor már valóságos sztárparádé vonult fel a Budapest Sportcsarnokban – tízezer néző előtt. A nagyszabású programot body building bemutató és az europophullám egyik nagy tinisztárja, a brit Mandy Smith koncertje zárta. 1988 különleges esztendő volt, hiszen decemberben is rendezett egy gálát a sportújságíró-szakosztály a szöuli olimpia hőseinek tiszteletére. Ez azért is volt felejthetetlen esemény, mert az 1976-os montréali nyári játékokat követően – politikai okokból – az 1980-as moszkvai és az 1984-es Los Angeles-i esemény is csonka olimpiaként vonult be a sporttörténelembe.