A gyermekvédelmi népszavazás a nők jogairól is szól

Nyugat-Európában trendi téma a nemváltoztatás megkönnyítése – gyerekeknek is – és az ezzel kapcsolatos érzékenyítés bevezetése az iskolákban. A „transzjogok” erőltetésével a nemet – vagyis hogy valaki férfi vagy nő – mint objektív biológiai tényszerűséget is relativizálják. Ennek egyik legnagyobb ellenzői a hagyományos feministák, akik szerint a nők jogaiért vívott évszázados harc kerül ezzel veszélybe. Az áprilisi gyermekvédelmi népszavazás ezért róluk is szól.

Április 3-án „négynemes” gyermekvédelmi népszavazást is tartanak Magyar­országon, amellyel gátat szabhatunk többek között annak, hogy nemátalakító műtéteket népszerűsítsenek gyermekeknek. Az ellenzék a szokásos stratégiáját választotta, bagatellizál, hiszen szerinte ez is csak álprobléma, ahogy a migráció, illetve hazai és nemzetközi kampányt épített fel arra, hogy a gyermekvédelmi törvény és a népszavazás homofób, ami persze szintén nem igaz. A nemváltoztatás témája, az eljárás megkönnyítése a kiskorúaknak, illetve az ezzel kapcsolatos iskolai érzékenyítés nagyon is aktuális téma Nyugat-Európában, és jelentős társadalmi vitákat vált ki. Érdekes, hogy nem csak a tradicionális, konzervatív erők és a „haladók” csapnak össze a témában, sőt még nagyobb indulatokat vált ki a „haladó” csoportok, a feministák és a transzok között. Erre iskolapélda Spanyolország.

„Nőnek lenni nem vágy kérdése”; „Kék a fiúknak, rózsaszín a lányoknak”; „A gyerekekhez nem nyúlhatnak”; „Mikor beszélnek már az iskolai foglalkozásokról, amelyeken olyanokat mondanak a kislányoknak, hogy ha nem szeretik a nővé válással járó dolgokat, az azért van, mert valójában fiúk? Tudománytalan és nőgyűlölő elmélet, ngó-k oktatják”; „Elutasítjuk, hogy átértelmezzék az emberi természetet, azt, hogy ki a nő és ki a férfi, mindezt tudománytalan elméletekre alapozva” – ezek a szlogenek akár a magyar gyermekvédelmi népszavazás jelszavai is lehetnének. De nem azok. Nem is a „szélsőjobb” (újbeszélül: mindenki, aki nem ért egyet az aktuális „haladó” divattal) harsogta ezeket. Az első három rigmust tavaly tavasszal skandálták nők ezrei, akik Spanyolország-szerte utcára vonultak a baloldali–kommunista kormánykoalíció által benyújtott transztörvényjavaslat ellen. A másik két mondat pedig egy feminista csoport közösségi oldaláról származik. De min akadtak ki az említett, egyébként a baloldalhoz köthető feminista szervezetek?

Nyugat-Európában ma a transzok jogainak kérdése „a” divatos téma, s aki az ezzel kapcsolatos törekvéseket kritikával illeti, az rögtön megkapja a „transzfób” jelzőt, és páriává válik. Ahogy az lenni szokott a „haladó” oldalon. Az első számú „transzfóbok” azonban ma nem a konzervatívok – ahogy azt várnánk –, hanem a hagyományos feministák.