Tud az egyház konkrét segítséget nyújtani a személyes vagy kapcsolati nehézségekkel küzdőknek?
Az egyházban sok formája van a lelkigondozásnak, de a járványhelyzetben nyilvánvalóvá vált, hogy a válságba került személyeknek, családoknak további segítségre van szükségük. Az első hullám idején egyházmegyénkben papjaink, hitoktatóink, pszichológus és mentálhigiénés végzettségű kollégáink közreműködésével telefonos és internetes lelkigondozói szolgálatot szerveztünk. Azt tapasztaltuk, nagy igény van rá, ezért megfogalmazódott bennünk, hogy létre kell hoznunk egy állandó segítőszolgálatot és képzési helyet. Idén tavasszal jött létre a MotiVÁCió Képzési Központ. A névben benne van Vác, ezzel azt akartuk jelezni, hogy ez a saját kezdeményezésünk. Több eddig is létező képzést folytatunk itt, ami újdonság, hogy mentálhigiénés szolgálatot is indítottunk. Lehetőség van lelkigondozói beszélgetést, családi és párkonzultációt igénybe venni, működik önismereti csoport, gyászfeldolgozó csoport, a gyerekek és az ifjú korosztály számára coaching, elérhető az Ölelj át! nevű párkapcsolati tréning… Célunk, hogy mentálhigiénés lelkigondozói szakemberhálózatot építsünk ki az egyházmegye területén, hogy mindenhol elérhető legyen a támogatás. A mentálhigiénés szemlélet elsősorban azt jelenti, hogy preventív módon közelítünk a problémákhoz.
Miért van az, hogy ezt az egyházi kereteken jóval túlmutató kezdeményezést alig ismerik?
Mert ilyen összetett képzési és lelkigondozói központ tudomásom szerint nincs máshol az országban, a miénk az első, és még nagyon új. Nemrégiben Strasbourgban tarthattam előadást a Katolikus Családszervezetek Európai Szövetsége konferenciáján, ott is újnak találták a megoldást. Meg is hívtuk őket, hogy itt helyben mutathassuk be a MotiVÁCió munkáját. Nem titkolt cél, szeretnénk, hogy modellként szolgáljon, máshol is megvalósuljanak hasonló központok.
Milyen a kapcsolat a professzionális segítői szakmákban dolgozók, például a pszichológusok és az egyház képviselői között?
Úgy látom, most jutottunk el oda, hogy az egyház partnerként viszonyul a pszichológiatudomány képviselőihez, és viszont. Korábban létezett szembenállás, az egyház fenntartásokkal kezelte a pszichológiát, mert sok művelőjét tagadhatatlanul jellemezte az egyházellenesség. A nyolcvanas években világszerte elindult a közeledési folyamat, akkor sokan ráeszméltek, hogy a papok és a pszichológusok tulajdonképpen partnerek és segítőtársak lehetnek. Egyházi oldalról ennek egyik gyümölcse például a felismerés, hogy ha az embert Istenhez akarjuk vezetni, ahhoz ismerni kell a személyiséget, továbbá hogy vannak kritikus belső folyamatok, amelyek kísérése, kezelése meghatározott szaktudást, pszichológusi, pszichiáteri közreműködést igényel. Tudjuk, hogy a gyónási alkalom nem feltétlenül lelkigondozás, és főleg nem szakpszichológiai kezelés. És fordítva is igaz, a pszichoterápia nem pótolja a szentgyónást. Ezek a hívő ember életében kiegészítik egymást. Ma e felismeréseket próbáljuk életté és gyakorlattá váltani.
A világjárvány minden család, minden ember életét megváltoztatta, a tünetek a megrendült biztonságérzettől a súlyos szorongásos állapotig sokfélék. Mit tehetünk testi-lelki stabilitásunkért? Honnan vegyük a bátorságot a továbblépéshez?
A szentatya szavait ismételve, a járványhelyzet is krízis, ebből is meg kell találnunk a kiutat. Fel kell mérnünk, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk, amelyekre támaszkodni lehet. Például a lezárások egyik pozitívuma volt, hogy rengetegen kezdtek kirándulni járni, soha annyi természetjáróval nem találkoztam, mint akkor. Biztos vagyok benne, hogy azok a kirándulások emlékezetesek a családok számára, tehát tudatosan folytatni kell őket. Ezekben az időkben felértékelődnek a hagyományok, a rítusok, mert a családi közösség fennmaradását szolgálják. Kreatív módon kell megtalálnunk a család együtt tartásának az eszközeit, figyelni, hogy senki ne maradjon magára a nehéz helyzetekben, veszteségekben, nem engedni, hogy beleragadjon a keserűségbe, észrevenni, hogyan segíthetünk a legjobban neki. A nagyobb gyerekeket bátran be lehet vonni a segítségnyújtásba, elmehetnek például bevásárolni annak, aki nem mehet ki, mert időskorú, és védeni kell. A család tudja felfedeztetni annak a szépségét, hogy az áldozathozatalban való növekedés egyben a szeretetben való növekedést is jelenti. Csak néhány mozzanat, amelyben a továbblépés megtalálásának lehetőségét látom.
Kreatív módon kell megtalálnunk a család együtt tartásának az eszközeit”
A járványhullámok erősödését-elvonulását átélve, a nehézségeinkhez hozzátörődve kezdjük megszokni a megszokhatatlant. Az ünnepeink formái változóban vannak. Milyen a mi idei adventünk, karácsonyunk?
Van már tapasztalatunk, tavaly túléltünk egy adventet és karácsonyt a járvány alatt, és kiderült, hogy ha csak virtuálisan van mód együtt lenni, akkor is lehet valódi közösségben ünnepelni. Ahhoz hasonlóan, mint mikor valakivel gondolatban, imában együtt vagyunk a fizikai távolság ellenére. Nagy ajándék, ha nincs szükség teljes bezárkózásra, ha csak korlátozottan is, de tudunk találkozni. Szóval ha tehetjük, inkább legyünk együtt maszkban, mint maszk nélkül egyedül otthon. Arra is gondoljunk, hogy az emberiségnek számos korszaka volt, amikor járvány dúlt, a középkor végén, az újkorban például a pestisjárványok húzódtak évszázadokon át, de az élet nem állt meg, akkor is volt ünnep, pedig online találkozásra nem volt lehetőség. Mint ahogy a víz
is megtalálja mindig a maga útját, a legkisebb rést, nekünk is ugyanilyen találékonynak kell lennünk ezekben az időkben annak reményében, hogy az átmeneti állapotnak vége lesz, és a járvány véget ér. Az ünnepi találkozások tereit minden körülmények között meg kell teremtenünk.
Milyen lesz, hogyan telik majd az ön karácsonya?
Az egyházmegyei papnövendékek december 22-én érkeznek ide, három napot itt töltenek. Lesz idő minden hallgatóval személyes beszélgetésre, majd együtt töltjük a szentestét, amelyre a Vácon szolgáló paptestvéreket is meg szoktam hívni. Szolgálunk az éjféli misén, és másnap egy szép ünnepi ebéddel zárjuk a papi karácsonyt. Az édesanyám 25-én érkezik, majd rokonlátogatásra indulunk, a keresztanyámhoz és a testvérem családjához megyünk vendégségbe. Tágabb és szűkebb családi körben így fogom tölteni a karácsonyt.
Marton Zsolt
1966-ban született Monoron. 1988-ban tanítói diplomát szerzett a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. 1998-ban teológusként végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Vácon szentelték pappá 1998-ban. 2015 és 2019 között a Központi Papnevelő Intézet rektora volt. 2019-től a Váci Egyházmegye megyés püspöke, 2020-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi bizottságának elnökévé választották.
1966-ban született Monoron. 1988-ban tanítói diplomát szerzett a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. 1998-ban teológusként végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Vácon szentelték pappá 1998-ban. 2015 és 2019 között a Központi Papnevelő Intézet rektora volt. 2019-től a Váci Egyházmegye megyés püspöke, 2020-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi bizottságának elnökévé választották.Nyitókép: Mátrai Dávid