Akik egyszerre „fidesznyikek” és „Soros-bérencek”

Pálfy Dániel Ábel interjúja a Mandiner hetilapban.

Mit keres egy popénekes és egy politikus együtt egy média­alapítványnál?
Vastag Tamás: Előadóművészként az elmúlt tíz évben rengeteget szerepeltem a médiában, főleg a bulvárban. Megtanultam, hogy a sajtóban nem az igazság számít, hanem hogy miként lehet eladni a médiaterméket. A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen az, amikor a média termékként kezel, ezért éreztem fontosnak, hogy a médiatudatosságot népszerűsítsem.
Nagy Károly: Számomra fontos volt, hogy a Momentumból való kilépésem után is foglalkozzak a közélettel. Megfogadtam, hogy csak olyan helyen dolgozom majd, ahol maximálisan azonosulni tudok az alapelvekkel, és a Transzparens Újságírásért Alapítvány épp ilyen. Tamással egyszerre érkeztünk az alapítványhoz, itt ismertük meg egymást. Ő ismert zenészként, én pedig politikusként láttam a média napos és sötét oldalát. Egyikünk sem újságíró, ezért azt hiszem, elfogultság nélkül tudunk írni a média működéséről. A kezdetektől részt vettünk az alapítvány Zsurnaliszta vitaestjein.
V. T.: Jó volt látni, hogy újra létezik értelmes vita Magyar­országon. Sajnos mostanában egyre nehezebb ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket szervezni.

Milyen helyzetben van ma az újságírószakma?
V. T.: A Központi Statisztikai Hivatal felméréseiből az derül ki, hogy 1988-ban az újságírók a nyolcadik helyet foglalták el a presztízsrangsorban, 2016-ra pedig a hetvenötödik helyre estek vissza. Ez a helyzet az újságíróknak és a hírfogyasztóknak sem jó. Az újságírószakma presztízsének visszaépítésén dolgozunk.
N. K.: Nyugodtabb lenne a társadalmunk, ha bízhatnánk azokban, akiktől az információk érkeznek. A Transzparens Újságírásért Alapítvány célja, hogy informáljon mindenkit azokról a szereplőkről, akik informálnak minket.

Az Átlátszó egyértelműen jobboldali kötődésű szervezetként jellemezte az alapítványt, amelynek célja a „fősodratú média” delegitimizálása.
N. K.: A tevékenységünk egyik része – a médiatartalmak elemzése mellett – az is, hogy portrécikkekkel bemutatjuk az előállítóikat. A médiatermék értékelésénél ugyanis egyáltalán nem mellékes, hogy ki készíti. A médiatudatossághoz hozzátartozik, hogy nemcsak a tartalomra koncentrálunk, hanem az újságírók személyére is. Próbáljuk minden anyagunkat alaposan és tényszerűen elkészíteni, de valljuk, hogy objektív újságírás nem létezik.
V. T.: Természetes dolog, hogy objektív újságírás nem létezik, hiszen emberek írják a cikkeket. Van köztünk jobboldali, baloldali és liberális érzelmű, de ez nincs hatással a munkánkra, elemzéseink tény-, nem pedig ideológiai alapon nyugszanak. A feladatunk az, hogy megalkossunk egy olyan újságírói enciklopédiát, ahol a médiafogyasztók megismerhetik azokat, akiknek a cikkeit nap mint nap olvassák. A célunk, hogy platformot teremtsünk a színvonalas párbeszédhez és az újságírók közötti vitához.
N. K.: Az említett cikkre visszatérve, engem személyesen támadott meg Bőtös Botond, az Átlátszó újságírója egy elemzésem miatt, amelyben tényszerűen leírtam, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet hogyan mutatja be a kormánypárti és a kormánykritikus média, és melyik politikai csoportnak mik az érdekei ezzel kapcsolatban. Bőtös volt az, aki először írt lejárató cikket az alapítványunkról a portálon, a bíróság azonban több jogerős ítéletben is kimondta, hogy valótlanságokat állított. Az újságíró egyébként nem az írásommal vitatkozott, hanem kijelentette, hogy kormánypropagandista lettem. Ez azért érdekes, mert egy héttel korábban drogpárti ellenzéki politikusként utalt rám a Mandiner egyik szerzője. Természetesen egyik sem igaz. Én mindenesetre jól érzem magam ebben a helyzetben, mert az alapítványnál végzett munkámmal megmutathatom a média visszásságait is – mindkét oldalon.
V. T.: Az alapítvány nem ítélkezik, de adott esetben határozott álláspontot fogalmaz meg. Az utóbbi hetekben a Magyarországot lejárató EU-s médiajelentésről mutattuk ki, hogy súlyos módszertani hibáktól hemzseg. Cseh Kata­lin esküvőjének apropóján arról is írtunk, hogy a média miként mászik bele a közszereplők életébe. Ez a közélet bulvárosodásának jellegzetessége, ami nem vezet jóra. Mi igyekszünk tükröt tartani a média elé, oldaltól függetlenül.