Zsidó reneszánsz az északkeleti végeken

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

„Tud önök közül valaki magyarul? Apáim nyelvén, magyarul akarom elmondani” – hangzott el a kérdés a szatmárnémeti repülőtéren az egyik zarándoktól, aki a máramarosszigeti zsinagóga meglátogatására érkezett kétszáz hitsorsosával a tengerentúlról. A Szatmári Friss Újság éles fülű tudósítója ott volt, lejegyezte ezt a pár szót, meg még néhány másikat, de Szatmárnémeti – egyébként magyar – polgármestere a jelek szerint nem köszöntötte az érkezőket. Megtette ezt Máramarossziget román polgármestere helyette, aki teljes természetességgel kapcsolta az egész haszid zsidó közösséget Romániához.

„Szóval nem beszélt angolul korábban, hiszen románul beszélt?” – teszi fel a közepesen tájékozott Harold Channer manhattani helyi tévés műsorvezető a kérdést a szatmári haszid kivándorló Gizella Weisshausnak. A fél évszázada az Egyesült Államokban élő hölgy a legtermészetesebb módon vágja rá: „magyarul beszéltem, magyarleckéket is vettem, aztán románórákat is, de utóbbit nem igazán használtam, a legtöbb barátommal magyarul beszéltem”, és elmagyarázza pár szóban az értetlenkedő Channernek, hogyan is lehet, hogy Romániában magyarul beszéljen valaki. Gizella Weisshaus története önmagában megérne egy kalandregényt, ahogy a család a viszonylagos gazdagságból a halálkamrák árnyékába, majd Auschwitzból Amerikába jutott, s hogyan küzdött azért az asszony, hogy visszakapja a svájci bankszámlára menekített családi vagyont.

Unokájával, a klasszikus haszid öltözetet hordó Yoel Weisshausszal mi is beszéltünk. A leginkább a Menashe című, 2017-es amerikai filmdráma főszereplőjeként ismert színész és modell fiatalember nem volt a Máramarosszigetre látogatók között, de mint elmondta, mindenképpen tervezi az egykori megyeszékhely meglátogatását, annál inkább is, mert leszármazottja az első máramarosszigeti rabbinak, aki a zsidó temetőben nyugszik.