A száz évvel ezelőtt, 1921. november 27-én született Pilinszky János költészete a világ széthullásának tapasztalatán keresztül láttatja az evangéliumi esztétika mélységét és időtlenségét.
Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.
„Ismeritek az évek vonulását, az évekét a gyűrött földeken?” – kérdezte jó néhány évvel ezelőtt a helyi élelmiszerbolt pénztárosától a nagyobbik fiam. A nevezetes kérdés elhangzásánál nem voltam jelen, csak a feleségem elbeszéléséből tudok róla. A pénztáros hölgy először döbbenten nézett a gyerekre, majd úgy tett, mintha semmit sem hallott volna, és rutinosan tette tovább a dolgát. Meg tudom érteni, jómagam is valószínűleg hasonlóképp cselekedtem volna. Mert hát mégis mit lehet erre válaszolni. A rendhagyó kérdés úgy hangozhatott el, hogy Pilinszky Apokrif című versét – amelyből az idézet származik – a feleségem akkoriban altatóként mondogatta a fiamnak esténként. Nem az a kimondottan altatónak való vers, gondolhatnánk, de nem lenne egészen igazunk. A gyerekek olykor jobban értik az ilyesmit, mint az úgynevezett felnőttek.
Amikor Pilinszkyre gondolok, sokszor jut eszembe ez a bolti jelenet a maga csendes radikalitásával. Mert a költészet „dolga” végül is lényegében ez: olyan kérdéseket intézni hozzánk, olyan állításokat tenni, amelyek megakasztanak bennünket a szokásos, napi ügymenetben. A torkunkra forrasztják a szót. Pilinszky egész életműve ennek jegyében áll, a maga szelíd, kérlelhetetlen radikalizmusával képes a szó legnemesebb értelmében megdermeszteni olvasóját.
Valószínűleg mindenkinek megvan a maga története Pilinszkyvel. Nagyjából emlékszünk arra, mikor olvastuk először. Nem sok költőről mondható el ugyanez. Pilinszky versei képesek belső életrajzunk részeivé válni.
A középiskolában találkoztam vele először. Annyira eltaláltak a versei, hogy képes voltam ellopni a könyvtárból az egyik kötetét, csak hogy bármikor olvashassam. Igaz, ezt megtehettem volna lopás nélkül is, de valamiért úgy éreztem, birtokolnom kell. Nemrég a kezembe került ez a könyv. Beleolvastam, és láttam az akkori aláhúzásaimat, megjegyzéseimet. Olyan volt, mint egy szembesítés, vagy inkább egy találkozás elveszettnek gondolt, régi önmagammal. Látom magam a váci Duna-part sétányán, ahogy ülök a támfal egyik lépcsőjén, cigarettázom, és Pilinszky verseit olvasom ahelyett, hogy az iskolában lennék.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Nekem ugyan mindegy, hogy a balos-libsi média és elemzővilág segítségével miként nyírják ki az állítólagos balos és libsi ellenzéket.
Erzsébetvárosban a Vitézy Dávidot támogató, korábban civil jelölt indul a Tisza Párt színeiben.
