Nagylátószögben a százhúsz éves magyar film

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.

Mint a főhőst a klasszikus francia sütemény, a madeleine íze Marcel Proust regényciklusa, Az eltűnt idő nyomában egyik jelenetében, úgy rántanak az emlékek mélységes kútjába a Ludwig Múzeum filmes kiállításának tárgyi relikviái. Már az első teremben a látás kultúrtörténetének mágikus eszközei, pörgetős füzetek, zoetrópok és laterna magicák fogadnak bennünket, majd a Lumière fivérek első filmfelvevői és a hosszú évtizedekig szolgáló termetes mozigépek következnek, végül eljutunk az Egri csillagok, a Redl ezredes és a Saul fia egy-egy kosztüméig. Az egyik terem közepén az operatőr Kende János filmkamera-gyűjteményének darabjai között megpillantok egy pontosan olyan Arriflex masinát, mint amilyennel lassan két évtizede vártuk a Balázs Béla Stúdió egyik produkciójának forgatásán az augusztus végi napfelkeltét a Fekete-tenger partján. Egyik flashbackből a másikba zuhanva próbálok az emlékeim között rendet vágni, ám a magyar film százhúsz éve, vele a világban híressé vált magyar származású filmesek további tárgyi emlékei jönnek szembe számolatlanul. Sem filmes szakembernek, sem az ezredforduló előtt született, filmekért még rendszeresen moziba látogató átlagpolgárnak nem kell lenni ahhoz, hogy minden porcikánkkal átérezzük a kiállítás monumentalitásának meggyőzően gazdag művészeti és szellemi vonatkozásait. A Ludwig kiállítóterei ugyanis generációktól függetlenül ragadják magukkal a látogatót. Láthatunk gratuláló táviratot Charlie Chaplintől, az emigrációban használt fellépőruhát Karády Katalintól, egy vaskos fotóalbum a Casablanca rendezőjének, Kertész Mihálynak a hagyatékából származik, Huszárik Zoltán emblematikus bőr oldaltáskájának tartalma pedig lakáskulcson, vázlatfüzeten, ceruzákon és tollakon keresztül fedi fel a rendező személyiségének fragmentumait. Van itt cannes-i Aranypálma, velencei Aranyoroszlán, berlini Ezüst- és Aranymedve, valamint néhány Oscar-szobrocska, melyek Makk Károlytól Jancsó Miklóson, Szabó Istvánon és Zsigmond Vilmoson át Nemes Jeles Lászlóig számos alkotónk kezében landolt a fényesen ragyogó díjkiosztó gálákon.