E sorok szerzője egy évtizede foglalkozik fiatal cégalapítók, kezdő technológusok mentorálásával. Tapasztalatból tudom, mennyi felületesség, sőt ragályos infantilizmus övezi az „innovációs ökoszisztémát”; egy világot, ahol mindenki a Szilícium-völgyből kölcsönzött fordulatokban beszél, miközben az életünk szempontjából sokszor jelentéktelen problémák megoldásán szorgoskodik. Ez a történet azonban engem is megdöbbentett.
A WeWork brandet 2010-ben New Yorkban indította útjára egy karizmatikus, korábban gyermekruhával kereskedő izraeli vállalkozó. „Ahogy az Airbnb megváltoztatta az utazást, úgy alakítjuk át a munka világát” – ígérte Adam Neumann. Az ötlet lényege az volt, hogy a kizárólag hosszú távra bérelhető, steril hangulatú irodai munkakörnyezet helyett akár egy órára is elérhető, divatosan berendezett, ingyenkávéval, vegán szendvicsekkel és jógaórákkal felturbózott közösségi irodát kínál a digitális nomádoknak. A WeWork irodáiban a nagy dobásról álmodozó apró IT-vállalkozások egyből a Google központjában érezhették magukat. Röviddel a válság után a reputációs mélyrepülésben lévő korporatizmushoz képest a coworkingterek hangulata
a friss levegőt, a megújulást jelképezte.