Új fejezet a felvidéki politikában?

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Hosszú évek óta kóstolgatta a két nagyobb felvidéki magyar erő, a jobbközép–konzervatív Magyar Közösség Pártja (MKP) és az előbbiből 2009-ben viharosan távozó, Bugár Béla által gründolt Most-Híd a keserű pirulát. A két, lényegében a magyar szavazatokért versengő párt egyesülését ráadásul az alig két éve alapított – beszédes nevű – Összefogás mozgalom próbálta az utóbbi időben tető alá hozni.

A szükségszerűség egyértelmű volt: 2006-ban, ereje teljében az MKP a szavazatok csaknem 12 százalékát szerezte meg, s 20 képviselőt küldhetett a 150 fős törvényhozásba. Az MKP tényező volt, holtversenyben a szlovák neo­fasisztákkal a harmadik legnagyobb párt helyéért. A nagy pártszakadás utáni első választáson, 2010-ben a szavazatok megoszlottak a két formáció között, amiből a Most-Híd jött ki jobban, az MKP pedig kiesett a törvényhozásból. Bugárék kétszer voltak kormányon, de folyamatosan olvadt a támogatottságuk, s végül 2020 februárjának kijózanító pofonja volt, hogy egyik magyar – vagy elsősorban magyarokat képviselő – párt sem jutott be a parlamentbe. A megegyezés immár elodázhatatlan kényszerré vált az egymás elleni harcban megtépázott népszerűségű pártok számára.

Még egy darabig folyt az egymásra mutogatás és a kölcsönös sértődések sorozata – a Most-Híd az MKP maradiságát, az MKP a vegyes párt elvi hajlékonyságát ostorozta, ahogy korábban is. Aztán furcsa hármas játékba kezdtek a frissen alakult Összefogással és egymással. A Most-Híd és az MKP hosszú időn keresztül mutogatott, mindig a másikra, hogy ki miatt nem sikerül az összefogás. 2020-ban többször úgy tűnt, megtörik a jég, lemondott az MKP által vállalhatatlan Bugár Béla is a Most-Híd vezetéséről. Tavaly augusztus 20-án aláírtak Komáromban egy nyilatkozatot, amelyben körülbelül annyiban sikerült megegyezni, hogy Szent István örökségére tekintenek példaként, és hogy a politikai sokszínűség megőrzése mellett muszáj valamiféleképpen egyesülni. Aztán decemberben a nagy bejelentés helyett összekapott a Most-Híd meg az Összefogás (mások szerint éppen az Összefogás akarta kitúrni a Most-Hidat), és botrányos sajtótájékoztatón sikerült visszavetni a pártegyesítés ügyét, februárban meg a két nagyobb párt golyózta volna ki a legkisebbet. Mondhatjuk, nem igazán volt meg a kémia a pártvezetők között, folyamatos volt a harc, leginkább azon, hogy kinek hány embere ülhessen be a közös párt döntéshozói székeibe.