Római katolikusok, keleti ortodoxok, protestánsok – abból is többfélék, anglikánok, reformátusok, evangélikusok, baptisták stb. Hát nem ugyanaz az Isten? Hogyan tudtak akkor Krisztus tanítványai ennyifelé szétszéledni? S hogyan lehetne ismét összetalálkozni?
„A fő dolgokban egység, a mellékesekben szabadság, és mindenekben szeretet” – Melanchtonnak, az egyik tizenhatodik századi reformátor hittudósnak tulajdonítják ezt a mondást, s gyakran idézik akkor, amikor az egyházak közötti különbségekről, vitás pontokról esik szó. Lehetne ez a hármas követelmény a közeledés záloga? Persze, ha megszületne arról a döntés, hogy melyek a fő és a mellékes dolgok. S akkor már csak azt kellene megtudni, hogy honnan vesszük mindkettőhöz az egymás iránti szeretetet.