Egy lépésre Pekingtől

Edvi László írása a Mandiner hetilapban.

Azt mindenki tudja, hogy a jégkorong kanadai találmány. A legenda szerint katonák a téli udvar jégmentesítése helyett a kezükben lévő botszerű tárgyakkal elkezdtek ütögetni egy fadarabot. Órákig kergették, és fogalmuk sem volt róla, hogy ezzel feltalálták a világ egyik legnépszerűbb sportját. A múlt században előszeretettel a 21. század sportjának hívtuk, noha a katonák történelmi játékára még a 19. században került sor. Nyilván abban a laktanyában még nem fektették le az egyértelmű lesszabályt, és a kiállítások teljes arzenálját sem vetették papírra, de a fiúk legalább elütötték az időt a hosszú, teliholdas téli estéken. Nem sejthették, hogy ez a jó kis játék már az 1920-as olimpián is szerepel majd.

Téli olimpiát 1924 óta rendeznek, így az első hokivilágversenyre a nyári ötkarikás játékokon került sor, és a győztes nem meglepően Kanada lett. 1924-ben aztán megrendezték az első téli játékokat is, hiszen abban mindenki egyetértett, hogy ez a sport jobban mutat télen a Mont Blanc lábánál, mint nyáron Párizsban. A második téli olimpia idején már Magyarország is rendelkezett jégkorong-válogatottal, és bár mindhárom meccsét elvesztette Belgium, Nagy-Britannia és Franciaország ellen, legalább ott volt.

Az 1932-es, Lake Placid-i játékokat az utazási nehézségek miatt kihagyta válogatottunk – csupán két európai ország vett részt –, majd az 1936-os garmisch-partenkircheni olimpián megint szerepelt. És ott remek sikert ért el: a tizenöt csapatos mezőnyben a nyolcadik helyen végzett. Megelőzte Franciaországot, Olaszországot és Lettországot is. Arra majd visszatérünk, hogy e három válogatott miért érdekes, de előtte rögzítsük: nemzeti csapatunk úgy jutott tovább csoportjából, hogy megverte Belgiumot és Franciaországot. A legjobb nyolc között egy góllal kapott ki Németországtól, néggyel Nagy-Britanniától, a Kanada elleni 0-15 pedig papírforma volt. A két győzelem viszont történelmi, mert azóta sem nyert meccset magyar hokiválogatott olimpián.