Szőlő és bor szavunk ótörök, írásban 1075-ből és 1116-ból valók. Európában egyedül nekünk van nem latin eredetű szavunk a borra. Ez azért fontos, mert sokak szerint a vincellérkedést is a Kárpát-medencében tanultuk másoktól. (A komparatív előnyökön nyugvó akkori világgazdaságban ránk nyilván a színestelevízió-gyártás esett.) Ezzel szemben Anonymus a szittyát fűszeres bort ivó, vidám népségnek mondja. Hamvas Béla szerint nem durva, darabos, pálinkás nép vagyunk, hanem lágy, körkörös, boros. Bevilaqua Borsody Béla szerint pedig „a magyar adoma nem gallus »esprit« és nem germánus »Witz«, nem ógörög »Attikai Só«, hanem magyar önszemlélet, mélyenszántó filozófia, keleti humor”, mely bort feltételez. Szegény nyugatiak! Ex oriente lux, a világosság (és a borkészítés tudománya) keletről jön.
A sashegyi vörös hírneve Angliáig jutott”