Afganisztán kártyavára

A makulátlan kék ég alatt a tálib harcosok büszkén vezették körbe az elfoglalt katonai bázison a CNN tudósítónőjét. Az ott hagyott amerikai katonai felszerelés, futópad és graffitik már a történelem részei voltak, egy két évtizedes bukott misszióé. Afganisztánban a Nyugat sok ezer milliárd dollárt költött el kevés látszattal. Igen, a lányok tanulhattak végre, épültek utak, üzemek, de a pénz nagy része a saját, illetve az afgán hadsereg költségeire ment el. Egy Afganisztánt megjáró magas rangú magyar katona szerint az egész képzés reménytelen ügy volt: meg volt tiltva a kiképzőknek, hogy mentorként gyenge minősítést adjanak az afgán hadsereg alakulatainak és parancsnokainak. Patyomkin-falu, kártyavár épült így. Hiába ugyanis a legjobb eszköz, ha aki kezeli, alkalmatlan, és nem hisz az ügyben, amelyet elméletileg védenie kellene. Az afgán hadsereg felszerelése már az Afganisztáni Iszlám Emirátusé, kivéve, amit az utolsó pillanatban az amerikai légierő lebombázott. Ez önmagában is megalázó.

Az interjú legfontosabb mozzanata azonban nem a zsákmányolt katonai felszerelés bemutatása volt, hanem egy rövid mondat egy fiatal dzsihádista szájából: „Most győztünk Afganisztánban. És az egész világon győzni fogunk, nem holnap, nem holnap­után, de türelmesek vagyunk.” Ma már ez a lényeg, nem a vereség oka, ami egyszerű: eleve reménytelen vállalkozás volt Afganisztánba exportálni a nyugati liberális demokráciát. Ami nem egyszerű, az a következő évtizedekben megóvni Európát attól az összeomlástól, amelynek az afganisztáni megaláztatás csak egy mozzanata. A tunéziai demokrácia nagy bajban van, az egyiptomi katonai kormányzat stabilitása kérdéses, Libanon és Irak a szétesés szélén tántorog, Nigéria és a Száhel népességnövekedése fenntarthatatlan, ami tovább gyorsítja a dzsihádisták térnyerését. Erre jön rá most Afganisztán. A szélsőséges iszlám ekkora győzelmet a modern időkben még nem aratott a Nyugat felett. Ez nem katonai győzelem, katonailag, ahogy Donald Trump mondta, az Egyesült Államok és a NATO letörölhette volna a tálibokat a föld színéről. Ahhoz azonban olyan taktikát kellett volna alkalmazni, amilyet demokratikus országok nem vállalhattak. A Nyugat saját ideológiájának csapdájában vergődik. Az ellenfél más játékszabályok szerint játszik, olyan keménységgel, kegyetlenséggel és elszántsággal, amilyet megközelíteni sem tudunk.