A magyarok hátradőlhetnek

Vámosi Péter írása a Mandiner hetilapban.

Nyolcvanöt éve, 1936. június 21-én dördült el a startágyú a Népligetben, ahol a nemzetközi autóversenyzői elit színe-java rajthoz állt, köztük egy magyar pilóta is, Hartmann László. Az ő elévülhetetlen érdeme: külföldi versenyein addig győzködte a kollégákat, szervezőket, míg végül Magyarország is kapott egy esélyt egy a bajnokságba nem számító futam rendezésére. Többévnyi előkészület után találták meg a megfelelő helyszínt, a kialakításából a hadsereg is tevékenyen kivette a részét: hidakat ácsolt a pálya fölé a közönség jobb kiszolgálása végett, és homokzsákokat helyezett el a ligetben. Horthy Miklós kormányzó a neki és vendégeinek épített fapáholyból figyelte az eseményeket. A versenyen meglepő eredmény született: az olasz Tazio Nuvolari legyőzte a verhetetlennek gondolt Auto Unionokat és Mercedeseket.

A következő – immáron a Formula 1 égisze alatt megrendezendő – Magyar Nagydíjunkig sokáig kellett várni. 1983-ban a száguldó cirkusz ura, Bernie Ecclestone mindenáron akart egy „vörös” futamot a sorozatának. Miután Moszkvával nem tudott megegyezni, képbe került Magyarország, az oroszok pedig kénytelenek voltak 2014-ig várni. Egymásra talált az üzletember és a magyar vezetés, és miután elvetették a Vár ötletét, a Velencei-tó környékét, valamint a Város- és a Népligetet, az utolsó ajánlat a mogyoródi krumpliföld volt. Mr. E. rábólintott, a magyarok pedig rekordsebességgel nyolc hónap alatt felhúzták azt a komplexumot, amelyet ma Hungaroringnek hívunk.

Harmincöt éve, 1986. augusztus 10-én a hosszúra nyúló, kétórás verseny végén Nelson Piquet, Ayrton Senna és Nigel Mansell örülhetett legjobban az új versenyhelyszínnek, rekordnak számító több mint kétszázezer néző előtt. Az új pálya persze eleinte sokak mumusa volt, mivel nem rendeztek elég versenyt rajta, és gyakran csúszós volt. Sokan csak vidéki Monacónak becézték a hasonlóan trükkös és lassú vonalvezetése miatt. Ezen azóta kétszer is módosítottak: 1989-ben kivettek egy kisebb sikánt a hármas kanyarból, 2003-ban pedig hosszabb lett a rajt-cél egyenes, az 1-es és a 13-as kanyar pedig megváltozott.

A nyolcvanas években a legmodernebb technikával készült aszfaltcsík biztonságból is jelesre vizsgázott. Egyetlen halálos baleset történt itt: 2015-ben az Alpok–Adria-kupán a szlovén motorversenyző, Berto Camlek vesztette életét.

Sikerekben és pláne váratlan fordulatokban igen gazdag múltja van már a pályának. Igazi győztesavatónak mondhatjuk magunkat, hiszen nálunk nyert pályafutása során először Damon Hill (1993), Fernando Alonso (2003), Jenson Button (2006), Heikki Kovalainen (2008) és múlt héten Esteban Ocon az Alpine csapat színeiben.

A Hungaroring nem csak a királykategóriának ad otthont, az elmúlt évtizedekben láthattunk kamionversenyeket, Formula 2-, Formula 3-, W Series-futamokat, nemzetközileg ismert márkakupák, a DTM, a túraautó-világbajnokság és -világkupa fordulóit, hosszú távú versenyeket, a kilencvenes évek elején MotoGP- és Superbike-futamokat is. Mára világossá vált, hogy a jelenlegi infrastruktúrával maximum 2024-ig lehet húzni, már 2015 óta léteznek konkrét tervek a felújításra. A Hungaroring fejlődésének következő lépcsőfoka lehet, ha alkalmas lesz a helyszín konferenciák rendezésére, valamint otthonra lel végre a magyar autó- és motorsport gazdag múltja egy múzeumban.

Idén nem várt műsorelem is fűszerezte a sportrendezvényt: a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton és négyszeres világbajnok kollégája, Sebastian Vettel politikai üzengetése, ám senki nem panaszkodhat, odatették magukat a mogyoródi aszfaltcsíkon is. Az időjárás és Valtteri Bottas késői fékezése miatt a rajt után felbolydult a méhkas, és fordulatokban gazdag versenyt láthatott újra a koronavírus-járvány után először a majdnem telt házas magyar pálya.