A gyerekeinket nem hagyjuk!

A nemzetközi baloldal totális támadást indított Magyarország ellen, miután az Országgyűlés elfogadta a pedofil bűncselekmények szigorításáról szóló törvényt. Az utóbbi két hónapban az lmbtq-lobbi, a vele kötelékben repülő baloldali politikusok hada és a mainstream média egyfelől azzal támadja a konzervatív magyar kormányt, hogy az új szabályozás összemossa a pedofíliát és a homoszexuálisok mozgalmait, másfelől próbálja bagatellizálni a kormányzat pedofilellenes és a gyermekek szexualizálását korlátozni kívánó törekvéseit.

A liberális média és az ngó-k jelentéktelennek állítják be a kiskorúakat célzó, lmbtq- és genderideológiát népszerűsítő jelenségeket. A baloldal korifeusai tagadják, hogy az Egyesült Államokban és számos nyugat-európai országban már óvodás és kisiskolás gyermekeknek is érzékenyítő oktatást tartanak transzneműek, transzvesztiták és a betűszó többi tagja. Nemcsak a Lajtától nyugatra, hanem már itthon is megjelentek olyan mesekönyvek, amelyek a gyerekeket az lmbtq-életformák irányába érzékenyítik. A nagy videómegosztó felületeken egyre gyakrabban találkozhatunk olyan tartalmakkal, amelyek kiskorú gyermekeket szexualizálnak, sok esetben transzneműként bemutatva őket. A minap jelent meg a hír, hogy az egyik homoszexuálispropaganda-szervezet egy fotóst díjazott, aki a holland Pride-on képet készített egy – ránézésre három-négy éves – kislányról, akit bőrruhás, félmeztelen homoszexuális férfiak vesznek körbe. Az előző napok fejleménye az is, hogy a skót kormány négyéves kortól nem kér szülői beleegyezést a gyermekek nemváltásához. Vagyis ha egy óvodás kisfiú vagy kislány ezentúl nem a születési nemének megfelelően szeretne élni, a szülők jóváhagyása nélkül megteheti. Az egyelőre törvényerőre még nem emelkedő kormányhatározat előírja az óvodák és iskolák számára is, hogy a kisgyermekeket a választott nemük szerint kell kezelni, sőt az óvónőknek és tanároknak meg kell erősíteniük a gyerekeket a nemváltásban. A szülők jogát pedig teljesen elvenné attól, hogy megválasszák számukra a helyes nevelési formát. Gondoljunk csak bele: egy négyéves kisgyerek még írni, olvasni, számolni sem tud, hisz a Mikulásban, a húsvéti nyusziban, a fogtündérben! Mindez természetesen helyes, erről szól a gyerekkor – az illúziókról, amelyek bizonyos értelemben boldogabbá teszik a kisgyerekek életét. Éppen ezért elképesztő, hogy egy, a fantáziavilágot valóságosnak gondoló négy-öt-hat évesnek elősegíti az állam, hogy a születési nemét megtagadja, és elvárja a felnőttektől (különösen a szüleitől!), hogy úgy tegyenek, mintha ez normális lenne.

Elkezdődött a pedofília iránti közvetlen érzékenyítés is. Természetesen nem ma, de a szörnyű tendencia felerősödött – nem mintha a fentebb felsoroltak nem esnének a pedofíliával egy megítélés alá. Az elmúlt hetekben az egyik mozicsatorna felvett a kínálatába egy filmet, ami egy pedofilról szól, akire az alkotók áldozati szerepet ruháznak. A film mondanivalója lényegében az, hogy a pedofil is ember, és a pedofília is csupán egy szexuális orientáció a sok közül. Vagyis empátiával kell fordulni a pedofilok felé, meg kell érteni őket, hiszen ők egy vonzalommal küzdenek, ami a mai társadalmak szemében még megvetendő, elítélendő és büntetendő. A baloldali sajtóban a kritikusok „főhősnek” aposztrofálták a karaktert, az alkotókat pedig ünnepelték, hogy micsoda „empátiával” közelítik meg ezt az „összetett” témát.