Whisky – Legalább annyira életérzés, mint amennyire ital

Almási B. Csaba írása a Mandiner különszámában.

Rázva, nem keverve. James Bond azonban nemcsak vodka-martinit rendel, értékeli a kiváló whiskyket is. Amikor a Skyfallban egy elhagyatott szigeten a gonosz Silva egy kupica 1962-es Macallannel kínálja, azonnal legördíti a torkán.

A 007-est persze lehet ezért is irigyelni – hiszen ez az ital több millió forintos árával a legtöbb ember számára elérhetetlen –, de felesleges. Vannak olyan megfizethető árú, akár 10-20 ezer forintért kapható whiskyk is, amelyek fantasztikus élvezetet jelenthetnek a fogyasztójuknak – állítja Szigeti Zsolt, a Whiskynet ügyvezetője. A cég többezer-féle whiskyt forgalmaz, a bárjában is csaknem hatszázféle kóstolható belőlük, így pontos képe van arról, melyik fajtát és hogyan szereti a magyar. „S nagy örömömre egyre jobban kedvelik” – mondja Szigeti.

A rendszerváltás és az azt követő évek ezen a téren is nagy változást jelentettek, hiszen addig is lehetett néhány fajta alapkategóriás, nem túl drága, többnyire kevert, blended whiskyt vásárolni, de szinte csak azt. Mekkora király volt az, aki egy házibuliban elővette a Chivas Regalt, és letette a torokgyilkos borsodi pálinka mellé! Hosszú évek alatt jutottunk el odáig, hogy Magyarországon is könnyedén és reális áron be lehessen szerezni magas minőségű, kivételes élményt jelentő skót, ír, amerikai, japán, maláta és egyéb típusú whiskykülönlegességeket, és persze ahhoz is idő kellett, hogy legyen értő kereslet irántuk.

A cég ügyvezetője nem győzi hangsúlyozni, a whisky ivásának meg kell adni a módját: mértékkel, kivételes alkalmakkor szabad csak fogyasztani, s nem hajnali felesként. Először is arra van szükség, hogy kitapasztaljuk, milyen whiskytípust szeretünk igazán, hiszen rengetegfélével lehet találkozni. A szaglósejteknek és az ízlelőbimbóknak cseresznye-, lazac-, tejszín-, vanília-, füst-, tőzeg-, eper-, málna-, alma-, zöldcitrom-, alga-, tengerilevegő- (és ezt még oldalakon keresztül lehetne sorolni) illatbombákkal és -ízbombákkal kell megbirkózniuk, hogy kialakuljon a saját whiskystílusunk. Az elképesztő változatosság nem csupán annak köszönhető, hogy alig akad olyan fejlett ország a világon, ahol ne gyártanának whiskyt, hanem mert egyes államokon, régiókon, mi több, üzemeken belül is sokfélével lehet találkozni. Tehát aki úgy véli, Skócián, na jó, még Írországon és az Egyesült Államokon (ez utóbbi két országban egyébként whiskey a hivatalos írásmód) kívül nincs whisky­élet, az nagyon téved. Spanyolországban, Japánban, Tajvanban, Dél-Afrikában és másutt is elképesztő minőségű nedűkkel rukkolnak ki a gyártók, és még hazánkban is akad néhány ígéretes lepárló.