Tatai tündérmese – Vendégségben az Esterházyaknál

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Tata, akárhogy nézzük, egész napos város. Legismertebb nevezetessége, az Öregnek is nevezett Tatai-tó körbesétálása kényelmes tempóban két óra, ha nem állunk meg közben: nem kukkantunk be a teknősalaprajzú várban berendezett mú­zeumba, nem másszuk meg a város legmagasabb pontjának számító Kálvária-dombot, nem csábulunk étterembe, nem ragadtunk le a tó mellett burjánzó, ligetté szelídült egykori kastélyparkban.

Vagy az Esterházy-kastélynál, amelynek korábban Habsburg-sárga főépülete és kissé lepusztult tömbje a városkép meghatározó része volt so­káig. Most azonban csaknem hófehéren ragyog, s mint Virág Zsolttól, a Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogram miniszteri biztosától – kastélyokra specializálódott művészettörténész­­től – megtudjuk, eredetileg is ez volt a színe. Négy év munkával újult meg, május végén nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt – s a közönség tényleg ellepte.

A tata–gesztesi uradalmat 1727-ben vásárolta meg gróf Esterházy József. Az Öreg-tó partján fekvő, a Rákóczi-szabadságharc alatt megrongált középkori várat szerette volna kastéllyá átépíttetni, de mivel a fal csaknem ráomlott, inkább eltekintett ettől. Esterházy Ferenc velencei, majd nápolyi követként emeltette a mai kastélyt 1765 és az 1770-es évek vége között késő barokk stílusban. A grandiózus eredeti tervek helyett végül egy szerényebb, otthonosabb, de így is háromezer négyzetméteres kastélyt emeltek, amelynek látképébe belekomponálták a tavat és a várromot is Fellner Jakab építész tervei szerint. A kastély élete is volt olyan fordulatos, mint a gazdáié: volt a „magyar Weimar” kulturális központja, később a „magyar Newmarket” a grófok magas szinten űzött lovassportja okán. A Napóleon elől menekülő I. Ferenc osztrák császár és magyar király itt írta alá a schönbrunni békét 1809. október 14-én, 1921-ben pedig itt tartóztatták le IV. Károlyt és Zita királynét. Fénykorát a Monarchia idején élte, fontos diplomáciai esemény volt az 1897-ben Tatán megrendezett hadgyakorlat is, amikor I. Ferenc József mellett II. Vilmos német császárt is vendégül látták itt. Ugyanebben az évben Tatán felgyulladtak az acetilénlámpák – a világon elsőként.