Most akkor tényleg jön a globális minimumadó?

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Számos okból változhat a világ, annál azonban kevés nagyobb erő van, mint amikor az Amerikai Egyesült Államokban nem jön ki a matek. Most épp ennek vagyunk tanúi: a GDP-je 138 százalékáig eladósodott világhatalomban a 2020-as gazdasági évben 16 százalékos volt az államháztartási hiány, a Biden-kormány pedig olyan mértékű pénzszórást jelentett be, mint a New Deal óta soha senki. A járványkezelés 1900 milliárd dolláros (szűk 580 ezer milliárd forintos) költségei mellett további 2300 milliárd dollárnyi (700 ezer milliárd forintnyi) gazdaságélénkítő program is indult az USA-ban, ehhez pedig még a rendkívül kreatív amerikai költségvetési politika is alig győzi előteremteni a pénzt. Politikai prioritássá vált tehát, hogy az államkassza valahogyan visszakapja a covid brutális költségeit – de lehetőleg ne a lakosság terhére.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) évek óta dolgozik egyfajta globális minimumadón, amihez most az amerikai költségvetés szédületes kiegyensúlyozatlansága meg is adta a világpolitikai hátszelet. Az első áttörés június 5-én történt: a világ hét legnagyobb gazdaságát tömörítő G7 csoport bejelentette, hogy támogatja a globális minimumadót, július 1-jére pedig már a világ GDP-jének bő 90 százalékát lefedő 130 ország a terv mögé állt. Nagy jelentősége volt annak is, hogy az összes kontinens jelentősebb gazdasági hatalmait magában foglaló G20 július 10-ei velencei csúcstalálkozóján is támogatást kapott a terv. Bruno Le Maire francia és Olaf Scholz német pénzügyminiszter egyenesen „adóforradalomról” beszélt, Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter, a központi bank volt elnöke pedig úgy fogalmazott, a megegyezés „egyértelmű jel: egy lépéssel közelebb kerültünk a lefelé irányuló verseny végéhez”. Scholz szerint az egyezmény hivatalos szövege októberig megjelenhet, majd 2023-ban életbe is léphet az új globális minimumadó.

Mennyi az annyi?
Az ördög azonban a részletekben rejlik, és éppen a részletekről nem sok derült ki a csúcstalálkozók során – csak az, hogy a minimumadó gondolata elvben szinte mindenkinek tetszik. Nem rögzítették a felek például azt sem, hogy a nevezett minimumadó mekkora lenne.

Az Egyesült Államok kormányának az a terve, hogy az amerikai cégek külföldre menekített jövedelmére kivetett GILTI-adót (alacsonyan adózó globális jövedelem adója) hamarosan 21 százalékra emeli, és a globális minimumadót is ekkorára tervezte. 
Az OECD-partnerek tiltakozása nyomán azonban az amerikai álláspont némileg felpuhult, Bidenék most 15 százalékos vagy annál magasabb globális minimumadót tartanak elfogadhatónak, és leginkább a minden bizonnyal a 15 százalékos kulcs körül alakulhat ki kompromisszum. Viszont még így sincs mindenki a fedélzeten: az offshore-nagyhatalom Ciprus nem is vett részt a tárgyalásokban, az EU három tagállama – a több amerikai techcég, köztük az Apple és a Microsoft európai székhelyéül szolgáló Írország, a hasonló babérokra törő Észtország, valamint a 9 százalékos társasági adójával sok befektetőt vonzó hazánk – pedig tárgyalt, de nem támogatta a minimumadó tervezetét. Nem írta alá a megegyezést Nigéria, Kenya, Srí Lanka és Peru sem, ahogy az sem meglepő, hogy az adóparadicsomként számontartott Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, valamint Barbados sem rajongott az ötletért – meglepő módon azonban Bermuda, a Kajmán-szigetek és a Brit Virgin-szigetek aláírta.

Kiderült viszont a mechanizmus lényege: eszerint a globális társasági minimumadó tervezete nem kötelezne senkit arra, hogy a saját országában adókat emeljen – más országoknak viszont jogi lehetőséget teremtene arra, hogy beszedjék az alacsony adókulccsal dolgozó országokban be nem szedett adót a minimumadó mértékéig. Ez a gyakorlatban annyit tenne, hogy a 25 százalékos társasági adót beszedő Ausztria egy osztrák cég magyarországi leányvállalatától elkérheti a 9 százalékos hazai társasági adó és a 15 százalékos globális minimumadó közötti különbözetet – ha pedig Ausztria nem tartana igényt erre az összegre, mert maga is szeretné alacsony adókkal motiválni az adott vállalkozást az otthon maradásra, bármelyik másik leányvállalat országa megkaphatja a pénzt. Fontos kitétel még, hogy a globális minimumadó csak olyan cégekre lenne érvényes, amelyeknek globális árbevétele meghaladja az évi 750 millió eurót, profitmarzsa pedig a 10 százalékot. Mentességet élvező iparág a terv szerint csak egy lenne, mégpedig a szállítmányozás.

Kompromisszum kerestetik
Ahhoz, hogy a minimumadó koncepciója átmenjen az Európai Unión, egyhangúlag elfogadott uniós szabályozásra van szükség – ennek vitája minden bizonnyal 2022 első felére, a francia tanácsi elnökség idejére esik majd, így Bruno Le Maire pénzügyminiszter dolga lesz meggyőzni a kimaradókat, köztük hazánkat is. A teljes gazdasági modelljüket az adóelkerülésre építő miniállamok esetében természetesen a kompromisszum szinte ki van zárva, Ciprus és társai meggyőzése csak jelentős globális nyomással lehetséges – a hazánkhoz hasonló nagyobb, ám alacsony társaságiadó-kulccsal dolgozó országok esetében azonban a kompromisszum távolról sem lehetetlen. Paschal Donohoe ír pénzügyminiszter az üggyel kapcsolatban úgy nyilatkozott, nincsenek abban a helyzetben, hogy csatlakozzonak a konszenzushoz, azonban „Írország továbbra is szerepet fog játszani egy átfogó és valóban történelmi jelentőségű megegyezés elérésében”. Az írek által kerülgetett forró kása a minimumadó mértéke: ők a saját 12,5 százalékos társasági adójukat szeretnék a 15 százalék helyett minimumként elfogadtatni.

Hazánk csatlakozásának egészen más előfeltételei lennének, ezekről a Pénzügyminisztérium adott tájékoztatást – ám mivel ezek a tervezetben még kidolgozatlan részletkérdések közé tartoznak, a megegyezés nem lehetetlen. Magyar­ország elsősorban azt szeretné elérni, hogy a globális minimumadó ne vonatkozzon a valós gazdasági jelenlétből szerzett jövedelemre, csak azokra a pénzekre, amelyeket adóoptimalizálási célzattal vándoroltatnak a cégek olyan országokba, ahol valójában nem dolgoznak. Ezzel megakadályozható lenne az, hogy hazánknak emelnie kelljen az itt működő hatalmas autóipari cégek adóján – viszont mindazok az országok, amelyek nem nézik jó szemmel cégeik Közép-Európába vándorlását, épp ennek nem örülnének. Fontos kérdés még hazánknak a minimumadóba beszámított adónemek köre – mivel a világ minden országának egyedi adórendszere van, megállapodásnak kell majd születnie arról, hogy a globális minimális adóztatási szintet az országos, regionális, önkormányzati, illetve munkát terhelő adók és járulékok milyen kombinációjával érhetik el az egyes országok. Hazánkban a társasági adó csak 9 százalékos, azonban a cégek teljes adóterhe máshogy néz ki akkor, ha beleszámítjuk az önkormányzatnak fizetendő helyi iparűzési adót vagy például az innovációs járulékot. Kulcsfontosságú kérdés számunkra az is, hogy az egyes társaságoknak vagy szektoroknak már megítélt egyedi adókedvezményeket legalább ideiglenesen a globális minimumadó-rezsim alatt is érvényesíteni lehessen.

Kétfrontos csata
Joe Biden kifejezetten optimistán nyilatkozott a globális minimumadóról a G20-as csúcs után. Kijelentette: „A globális minimumadó bevezetésével a multinacionális cégek többé nem játszhatják ki egymás ellen az országokat az alacsonyabb adókulcsok eléréséért. Többé nem kerülhetik el az Egyesült Államokban vagy bárhol máshol megtermelt profit alacsonyabb adószintű területeken való elrejtésével azt, hogy a rájuk eső részt megfizessék.” És bár a Reuters gyűjtése szerint 1980 óta valóban csökkent a cégek teljes adóterhe mind az Egyesült Államokban (50 százalékról 36-ra), mind globálisan (40 százalékról 32-re), ez egyáltalán nincs mindenkinek ellenére – a hagyományosan vállalkozáspárti gazdaságpolitikát folytató republikánusok például kifejezetten elleneznek bármiféle társaságiadó-növelést. Kevin Brady, a kongresszus pénzügyekkel foglalkozó bizottságának legrangosabb republikánus tagja a minimum­adó tervéről úgy nyilatkozott, hogy „veszélyes gazdasági kapituláció, amely külföldre üldözi az amerikai munkahelyeket, és megtépázza az amerikai adóalapot”. Így tehát az Egyesült Államok vezetésének a minimumadóért egy belpolitikai csatát is meg kell még nyernie – de ha sikerrel jár, abból nem csak az Egyesült Államok profitálhat. Az OECD a 15 százalékos globális minimumadótól évi 150 milliárd dolláros pluszadóbevételt vár.

Röviden megjegyzem

Nyitókép: Shutterstock