Az amerikai demokráciaexport kudarca

Rugalmas elszakadás – a második világháborús német propagandagépezet használta ezt a kifejezést a csapatok visszavonulására, illetve vesztett csaták utáni pánikszerű menekülésére. Ezzel próbálták ideig-óráig megnyugtatni, illetve megtéveszteni a közvéleményt. A végeredmény közismert.

Ez jutott eszembe, amikor az amerikai és velük szövetséges erők afganisztáni kivonulásának híreit olvastam. A főváros melletti hatalmas bázist úgy ürítették ki az amerikaiak, mint akik menekülnek. Az afgán kormányerőket nem tájékoztatták, egyetlen éjszaka alatt hagyták el az objektumot. Rengeteg gépjárművet, fegyvert és lőszert, élelmiszert hagytak hátra, csak idő kérdése, hogy ez mikor kerül a tálibok kezére, csakúgy mint az Afgán Nemzeti Hadseregnek juttatott modern hadfelszerelés döntő része is. Egy Iszlám Állam 2.0 rémálma válhat valósággá a következő hetek, hónapok során. Afganisztán a tálibok kezére kerül, ezt kezelhetjük tényként. Ráadásul ez nem egy sosemvolt kalifátus lesz, hanem egy igazi állam kerül ismét az iszlám radikálisokhoz. Akik tanultak az első kísérletük hibáiból. Ezzel együtt sajnos borítékolható, hogy Afganisztán az iszlám szélsőség és az iszlamista terrorszervezetek bázisává fog válni. Államként a nemzetközi szervezetekben is jelen lesz, ami erős propagandafelületet fog teremteni a számukra. Az afgán hadseregtől megszerzett fegyverek és az átálló, jól kiképzett katonák új szintre fogják emelni az iszlamisták hatékonyságát, veszélyességét. Első körben a szomszédos államokra, másodszor a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaira, végezetül pedig Európára és Észak-Amerikára.

A közeli jövőben tanulmányok sora igyekszik majd feltárni, hogy mi vezetett ide. A politikai, diplomáciai, katonai vonatkozású elemzések, konferenciák iránt nagy lesz az igény, kiemelt médiafigyelem irányul majd ezekre a kutatásokra. Én most három aspektusát szeretném fölvázolni az afganisztáni missziónak.