Kibékülne az újraválasztott Trumppal Zuckerberg: még a pénztárcáját is kinyitotta
„Nagylelkű” ajánlatot tett a Meta-vezér.
Több mint harminc éve dolgozik a hazai népművészet élő hagyományként való megtartásán és gyarapításán. Igyártó Gabriella nem kér a vitrinbe való szuvenírfolklórból.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Használható hagyomány, ez a szlogenünk, hiszen ahogy a népdalokat énekelni, a néptáncot járni, úgy a népi eszközöket használni kell ahhoz, hogy életben maradjanak – vallja a területen több mint harminc éve dolgozó Igyártó Gabriella, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének vezetője. – Az a célunk, hogy ne vitrinbe való vagy szuvenír-népművészetet csináljunk, hanem olyan tárgyakat, amelyeknek a hétköznapjainkban funkciójuk van. A tárgyak mellett pedig fontos, hogy az elkészítésük és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységek közösségben megélhető, identitásunkat erősítő kikapcsolódási vagy megélhetési formák legyenek.”
Gabriella a nyolcvanas évek második felében költözött Sepsiszentgyörgyről Magyarországra, ekkor értékelődött fel benne az otthon megszerzett tudás. A népművészetek mindig is vonzották, budapesti ismerőseit is gyimesi népzenegyűjtés során ismerte meg, így a fővárosba érkezve az ő köreikben kezdett új életet. „1986-ban az első Mesterségek ünnepén a Szentháromság téren voltam ügyelő a táncosok öltözőjénél” – emlékszik vissza nevetve. Hamar feljebb jutott a ranglétrán, 1991-ben az akkor még jóval kisebb, tizennyolc szervezetet összefogó NESZ vezetője lett. „A kezdetektől csapatmunka folyik, ez tette lehetővé, hogy ma már hatvankét szervezet tartozik hozzánk. Folyamatosan konzultálunk velük, emellett évi két küldöttgyűlést tartunk, ahol 120–150 fő találkozik. Ilyenkor szavazással döntünk többek között arról, hogy mi legyen a Mesterségek ünnepe következő kiemelt témája, miképpen támogassuk egymást. Demokratikusan működünk, hosszan egyeztetünk majdnem mindenről, ami nagyon munkás.”