Tiltakozásom fejeztem ki az Európai Parlament LIBE szakbizottságának elnökéhez
A LIBE sajnálatos döntése tiszteletlen a Tanáccsal, mint az Európai Unió intézményével szemben és súlyosan sérti a lojális együttműködés elvét.
A beszélgetések, a párbeszéd szigetei süllyednek el sorban, ahogy durvul a kampány.
Elindítottam a hivatalos Facebook-oldalamat hobbiból, hogy lássam: hányan néznek? Kik néznek? Mire van igény? Jók a számok: elértem egy hónap alatt félmillió embert. A videóimat megnézték tízezren, volt olyan bejegyzésem, amit százezren olvastak. A langyosokat, unalmasokat kiköpi az Isten, szól a mondás; de a közösségi médiában tényleg kiköpnek: meg se rágnak, oda se szagolnak, ha nem villantasz valamit, nem provokálsz. Próbálok önazonos eszközökkel figyelmet kelteni. Például megdicsérek másokat, és van, hogy ezek a mások éppen baloldali emberek vagy újságírók. (Az egyébként külön érdekesség, hogy régi Magyar Nemzetesként sok ilyen baloldalinak mondott figura barátom ma is, csak épp áttolódtak Gyurcsány ölébe. Fészkelődnek is. Kellemetlen.)
Az egyik trükköm, hogy megosztok, elismerek egy-egy jó cikket odaátról. Ezen négyszemközti beszélgetéseken rendesen ki szoktak akadni a fideszes barátaim. Azt gondolják, hogy ellenük lövök a kultúrharcban, mert felemelem az ellenséget, az ő narratívájukat viszem tovább. Azt hiszik, hogy naiv és buta vagyok, aki kognitív disszonanciában szenved, és még mindig a bel-pesti értelmiség kegyeit lesi. Pedig nem vagyok se buta, se naiv – legfeljebb optimista és kitartó.
A legutóbbi dokumentumfilmemben, a Traumáinkon innen és túlban olyan embereket mutattam be, akiknek nehéz gyerekkoruk volt – és mégis normális munkájuk, családjuk lett. Azt próbáltam bebizonyítani, hogy nincs eleve elrendeltség: ha bántalmazó szülők mellett nőttél fel, attól még lehet, hogy soha nem verekszel, és az alkoholista szülők gyereke se lesz automatikusan alkoholista. Jordan Peterson kanadai pszichológus szerint a többség meghaladja a szülői mintákat, mert a jó uralkodik a rossz felett. Nos, ez motivál! Hiszek abban – és a mikrokörnyezetemben látom is –, hogy attól még, hogy mindkét politikai csoport patás ördögnek látja a másik vezetőjét, mi, hétköznapi emberek beszélgethetünk egymással! Nem hiszem, hogy azért kerülne újra Gyurcsány a hatalomba, mert megdicsértem egy Index-interjút. Viszont azt látom, hogy ha nem is tömegesen, de van arra igény, hogy meghallgassuk a másik oldalt. Ilyen interjúk vannak a Mandinerben, Bayer Zsolt legutóbb így beszélgetett Schiffer Andrással, és ilyen volt a Partizán Fürjes Balázzsal vagy Gajdics Ottóval készült interjúja.