Döntöttek a szlovákok: katonákat küldenek a válság kellős közepébe
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Tulajdonképpen örülhetünk, hogy van még magyar a Dunától északra, a határ másik oldalán.
Szlovák újságírókkal beszélgetve egy idő után megkérdeztem, nagy általánosságban mit gondolnak a szlovákok rólunk, magyarországi magyarokról. Sommás és kiábrándító a válasz, amit adtak, de érzékeltették persze, hogy túlzottan ne vegyem magamra, ne nehezteljek érte, ha egyenes kérdésemre őszintén válaszolnak. Tehát: onnan nézve a Duna innenső oldalán félig vagy talán egészen bolondok laknak. Néha nem árt szembesülni a fals sztereotípiákkal, mert legalább egyfajta kiindulópontot jelentenek – a Duna mindkét oldalán. Ebben az esetben meglehetősen rosszat. És akkor még nem beszéltünk a szlovákiai magyarokról, akikkel megint csak nem igazán tud mit kezdeni az átlag szlovák.
Hivatalosan a felvidéki lakosság nyolc és fél százaléka vallotta magát magyarnak tíz éve. Most újra megszámlálták Szlovákia lakosságát, de ahogy tíz éve, úgy most sem értek el mindenkit a számlálóbiztosok, hiába büntethették 25 euróra azokat, akik nem teljesítették állampolgári kötelességüket. Egyelőre várjuk az adatokat, de sejthető, hogy folytatódik a magyarok évtizedek óta tapasztalható fogyása. Nemzetiség szerint a négyszázezer felett maradás a tét, anyanyelv szerint pedig elég valószínű, hogy félmillió alá esik a magyarul beszélők száma. Folyamatos a beolvadást sürgető nyomás. Az sem segít, hogy két nemzetiséget is meg lehetett jelölni. A többes identitás valóság, de kérdés, hogyan értelmezik majd, ha valaki mindkét nemzethez tartozónak vallja magát.
Kis biztató adatok ennek ellenére elő-előfordulnak. Az óvodai és az iskolai beiratkozások esetében egyre több magyar szülő ismeri fel, hogy hasznos a kétnyelvűség, felesleges lemondani a magyar nyelvről, és vegyes házasság esetén is tanulhatnak magyarul a gyerekek. Az iskolába vezető kis lépések az egész magyar közösséget segítik. Támogatások, nyelvi jogok múlhatnak rajta, amelyek a tizenöt százalékot meghaladó magyar jelenlétnél járnak. Nem is minden esetben tartják tiszteletben ezeket a jogokat, amelyekért a parlamentben lehetne küzdeni. De 2010 óta nincs magyar nemzetiségi párt a pozsonyi törvényhozásban.