Nyissuk meg a képviselő-testületi üléseket is!

Egy éve a különleges jogrend alkotmányos keretei­ről vitáztunk, hogy az milyen felhatalmazással jár a kormányzatnak. Már akkor felvetettem, hogy a kihívásokra adott válaszok hatékonysága mellett figyeljünk oda, az alkotmányos életünk milyen változásokat él meg hosszabb távon, mi marad velünk a rendkívüli intézkedések közül. Immár van háromszemeszternyi tapasztalatunk a veszélyhelyzetről, az állami szervek működéséről. Jó lenne, ha velünk maradna legalább a különleges kihívásokhoz való alkalmazkodás képessége.

Az egyik, amit magamnak tanulságként feljegyeztem, hogy a pandémia természete szerint a dolgok logikus elrendezése iránti igényünk gyakran csak ábránd. A másik, amit sokak a saját bőrükön tapasztaltak, az a munkánk és szakmai megbeszéléseink virtuális térbe vonulása. Online az oktatás, az egyetemi testületek ülése, e-tárgyalások a bíróságon, az Alkotmánybíróságon stb., újabban a Nemzeti Választási Bizottságnál is. A terjedő e-működések közepette egy olyan testületre szeretném felhívni a figyelmet, amely egyszerűen nem végzi a munkáját: ez a helyi önkormányzatok képviselő-testülete.

A katasztrófavédelmi törvény értelmében a képviselő-testület működési kockázatait kiküszöbölendő, annak hatásköreit a polgármester gyakorolja. Mivel nincs testületi hatáskörgyakorlás, nincs szükség ülésezésre sem. Mivel több ember zárt térben való tanácskozása pandémiás kockázatokkal jár, nemcsak szükség, lehetőség sincs sem jelenléti, de online ülések tartására sem. Nos, szerintem háromszemeszternyi tanulás után látható, hogy ez nem tartható helyzet, sem elvi, sem gyakorlati szempontból. Ez utóbbit könnyen rendezhetjük: a stabil internetkapcsolat, a megbízható platform, a személyazonosítás lehetősége éppúgy kipróbált rutin, mint az ülés jegyzőkönyvezése, szabályozott nyilvánossága és a szavazások, sőt titkos szavazások technológiája.