Egy éve a különleges jogrend alkotmányos kereteiről vitáztunk, hogy az milyen felhatalmazással jár a kormányzatnak. Már akkor felvetettem, hogy a kihívásokra adott válaszok hatékonysága mellett figyeljünk oda, az alkotmányos életünk milyen változásokat él meg hosszabb távon, mi marad velünk a rendkívüli intézkedések közül. Immár van háromszemeszternyi tapasztalatunk a veszélyhelyzetről, az állami szervek működéséről. Jó lenne, ha velünk maradna legalább a különleges kihívásokhoz való alkalmazkodás képessége.
Az egyik, amit magamnak tanulságként feljegyeztem, hogy a pandémia természete szerint a dolgok logikus elrendezése iránti igényünk gyakran csak ábránd. A másik, amit sokak a saját bőrükön tapasztaltak, az a munkánk és szakmai megbeszéléseink virtuális térbe vonulása. Online az oktatás, az egyetemi testületek ülése, e-tárgyalások a bíróságon, az Alkotmánybíróságon stb., újabban a Nemzeti Választási Bizottságnál is. A terjedő e-működések közepette egy olyan testületre szeretném felhívni a figyelmet, amely egyszerűen nem végzi a munkáját: ez a helyi önkormányzatok képviselő-testülete.