Új európai reneszánszra várva

A koronavírus-járvány az európai politikai vitákat kiváltó problémák egy részét elfedte, másokat pedig felerősített az eltelt egy évben. Amikor a tét az, hogy az egészségünket meg tudjuk-e védeni, megmaradhatnak-e a munkahelyek, lehetséges-e egyáltalán a közösségi élet kereteit fenntartani, akkor a korábbi politikai, ideológiai csaták döntő többsége elveszíti jelentőségét.

Ebben a helyzetben három utat választhat egy politikai szereplő. Felméri a változás jelentőségét, és válaszokat keres az új helyzetre; tagadja a megváltozott helyzetet, és illúziókat kerget; esetleg passzivitásba fordul, és kivárásra játszik. Az európai politikusok körében az álmok kergetése nem ritka, amiért nem is lehet azonnal súlyos ítéletet mondani felettük. Nehéz feladat a politikai pályával járó ambíciókat és vágyakat a lehetőségekhez és a realitáshoz igazítani, illetve megtalálni az egyensúlyt a hatalom különlegessége és a hétköznapok valósága között. Ám a feladvány nem megoldhatatlan. Egy sikeres politikus felismeri a közösségépítés és -megtartás központi jelentőségét, ami a hosszú távú siker elengedhetetlen feltétele. Ha megvan a közösségre épülő stabil háttér, már a bátorságán és a kreativitásán múlik, milyen válaszokat ad a kihívásokra.