Teljesítményelv, a reakciós underground

Nemrég a világ egyik legbefolyásosabb nagyvállalata, az Amazon közgyűlésén egy forrófejű felszólaló azt merészelte mondani, hogy „a menedzsment sokszínűségét csakis az egyaránt kiemelkedően teljesítő, ám más-más területeken kiváló, eltérő tapasztalatokkal és ideákkal rendelkező személyek kinevezése szolgálja”. Szerencsére rögtön akadt valaki, aki kikérte magának ezt a retrográd anakronizmust, és ott helyben leleplezte, hogy a teljesítményelv szajkózásával csupán az ősz halántékú fehér férfiak privilégiumait védelmezik egyesek.

Az eseménysor valós, s a helyzet persze a legkevésbé sem vicces. Bár a woke ideológia politikai vetületeiről, a másként gondolkodó politikusok és választóik nonstop karaktergyilkolásáról gyakrabban hallunk, a nyugati szélsőbaloldal az üzleti világot is hasonló módszerrel és könyörtelenséggel erőszakolja meg. Az éltanulók – ahogy a politikában, úgy itt is – a röhejességig hiteltelenek. „Minden egyes levegővétellel azért dolgozunk, hogy igazságosabb világot teremtsünk mindenkinek” – jóemberkedik az Apple-vezér Tim Cook, látszólag megfeledkezve arról, hogy vállalata kínai gyárának homlokzatára pár éve hálókat kellett szerelni, hogy felfogják az öngyilkosságba menekülő alkalmazottak tucatjainak testét. Ugyanez az Apple Washington legdrágább lobbistáit bérelte fel, hogy megakadályozzák a kongresszusban annak a törvénynek az elfogadását, amely megtiltotta volna az amerikai cégeknek, hogy távol-keleti gyáraikban elítélteket alkalmazzanak kényszermunkában.