Tárgyiasult gondolat

Pár napja hozta nyilvánosságra Budapest egyik főpolgármester-helyettese a Városliget és a budai Várban lévő múzeumok rendezéséről szóló látványterveket. Megszokhattuk, ahány megszólaló, annyi vélemény, ám a látványtervek ezúttal sosem látott egységfrontot hoztak létre: senkinek sem tetszettek. Nem csoda, hiszen az ott látott modernista falanszter egyszerűen ronda.

Mindez jó alkalom a gondolkodásra. A főpolgármester-helyettes is a közös gondolkodás fontosságát hangsúlyozta második, erősen magyarázkodó posztjában. Ez a poszt győzött meg arról, hogy nem érti igazán, mi a gond a tervekkel; tovább védte az erényeiket. De lehetnek bármilyen erényei egy tervnek, ha a megálmodott épületek egyszerűen csúnyák. Vajon hogyan alakul ki effajta érzéketlenség építészekben és politikusokban az esztétikum iránt? Az építészet alapkérdéseinek ismételt felvetése nem magyar sajátosság: épp a minap adta közre az Európai Bizottság a kontinens építészetének megújításáról szóló koncepcióját, amely a Bauhaus reneszánszát hirdeti meg. De miért is fontos a szépség? Gondolkozzunk közösen erről is!

Épületeket hozunk létre azért, hogy éljünk, dolgozzunk, tanuljunk vagy éppen aludjunk bennük. Ez a funkciójuk. De ha csak ennyit kellene megoldani, vajon miért nem épít minden kultúra egyforma épületeket, kortól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül? Azért, mert többet várunk tőlük annál, mint hogy kiszolgáljanak. Szeretnénk, ha kifejeznék azt, kik vagyunk, és mit gondolunk a világról. Ezért jelentéssel ruházzuk fel őket, aminek hordozója az esztétikum.