Szemét!

Egy baráti családnál azért kapott megrovást az elsős kisfiú, mert egy szót kellett írni a képek alá, és ő azt írta a szemetelő gyerek képéhez, hogy köcsög. Nem szoktam csúnyán beszélni, de ez volt a fejemben végig, amikor szedtük a szemetet a Balatonudvari feletti erdőben, a borászatunk alatt.

Az erdőt rég elöntötte a szemét: nem egy-egy csokiszacskó vagy zsebkendő, hanem az a fajta, amikor egy zsákot lepakol valaki az erdőben – benne sörösdobozok, tejeszacskók, babkonzerv. Olyan régóta probléma ez, hogy találtunk tejeszacskót, amelyen a lejárat 1984-es volt. Az erdőben csak gyűlik-gyűlik a mindenféle hulladék: van ott kanapé, két tévé, vécéülőke, sitt. Mi heten – négy felnőtt és három gyerek – két óra alatt tizenhárom zsákot szedtünk tele. Nem jutottunk el a főútig.

Elsőre nem akartam saját kezűleg szedni a szemetet, de nem volt más megoldás. Hívtam az alpolgármestert, mert a polgármestert épp lemondatták, új választást pedig még nem sikerült kiírni a vírus miatt. Ő azt mondta, hogy mivel az erdő magánszemélyeké, ő nem mehet be szemetet szedni, zacskót se tud adni, konténert se – a jog, ugye. Bár a szomszédos Balatonakaliban ha szemetet szedsz össze és az út szélére teszed, akkor legalább elviszik. Pályáztak is az önkormányzatnál a Tisztítsuk meg az országot! programra, amelyet az Innovációs és Technológiai Minisztérium írt ki. Választ sajnos egyelőre nem kaptak, pedig most lenne aktuális a szemétszedés, hiszen még nincsenek új levelek az erdőkben, mezőkön.

De az egész helyi szemétügy olyan problémahalmaz, amelyet az utóbbi negyven évben – amióta ott nyaralok – nem sikerült megoldani. Volt az erdőben kisebb-nagyobb szemétlerakó, ami ellen persze a terület tulajdonosa tiltakozott. Volt konténer az ABC mögött, a strandon, ahol szigorúan probiós zsákba kellett tenni a szemetet. Csak aztán került mellé műanyag szék és matrac, hamar kifolyt a sok szemét a konténerből, és persze csak fele volt probiós zsákban. Aztán úgy döntöttek, hogy a hegyen élőknek nincs szemétmegoldás: vigye haza Budapestre.