Konzervatív nőnap

Mi köze a jobboldalnak a nőnaphoz? Elsőre kapásból rávághatnánk, hogy az égvilágon semmi – leszámítva, hogy március 8-án a férfiak többsége világnézettől függetlenül gépiesen elbattyog a virágboltba, és csokorral „lepi meg” hölgyismerőseit. Tudjuk, kommunista gyökerű ünnepről van szó, Sztálinnak is eszközként szolgált arra, hogy a dolgozó nőket a proletariátus oldalára állítsa. Aztán a feministák szép lassan kisajátították, egyben követelték a nők elnyomásának megszüntetését, hátrányos megkülönböztetésük felszámolását.

Mostanra azonban – mint arra Joanna Williams feminista professzor rámutatott – a nőjogi mozgalmak elszakadtak a hétköznapi nők problémájától: már többen vannak a lányok az egyetemeken, a nők fizetése nem kevesebb a férfiakénál, a hölgyek szabadon választhatnak karrier és anyaság között, akár egyszerre űzhetik a kettőt. Ahogyan Szilvay Gergely A genderelmélet kritikája című új kötetében írja: a mai feminizmus elsősorban már nem az egyenlőséget és a szabadságot, hanem az elismerést keresi. Ráadásul újonnan balról éri fenyegetés a létjogosultságát, hiszen az antropológiai forradalom képviselői lassan túllépnek a feminizmuson, fontosabb csoportot kell „megvédeniük”.

Az újfajta egyenlőségideológia jegyében megkezdődött a nőnap progresszív átkeretezése is: minek ünnepelni, ha valójában nem nők, csupán emberek vagyunk?! Trans rights are women’s rights are human rights – szólt 2019-ben az Amnesty International transznemű jogokkal megspékelt nőnapi jókívánsága. Az ünnep tehát azoké a férfiaké is, akik nőnek vallják magukat, a nők pedig csak tegyenek úgy, mintha ez normális volna. A kiharcolt jogokra, a nemi alapú diszkrimináció tilalmára mint vívmányra hivatkozni ma már ósdi, helyette ünnepeljük a biológiai nem felszámolását!