Igent az életre!

Amikor beköszönt a tavasz, mindig azt remélem, hogy a szürkeség, a köd és a melankólia után megmozdul az utcakép, előkerülnek az ízlésesen kombinált színek, a jókedvű, üde összeállítások. Sajnos az egyik legeredetibb nyári klasszikus, a fehér nadrág ritkán látható az itthoni utcákon, pedig ennek viselése szerte a világon a kiforrott ízlés, a magabiztos stílus egyik szimbóluma.

A fehér szövetnadrágok eredetileg a regatták legendás fehér tiszti egyenruháiból kerültek át a húszas években először a tenisz világába, hogy aztán az életet nagykanállal fogyasztó harmincas években már a finomra hangolt tavaszi-nyári férfi­ruhatár nélkülözhetetlen darabjaként tartsák számon. A fehér, porcelán- vagy elefántcsontszínű, szélesre szabott, gabardinanyagból készült, puha és lágy esésű nadrágok igen közkedveltek lettek kétsoros csíkos zakóval, fémgombos blézerrel, illetve natúr és krémárnyalatokkal kombinálva is. Olyan stílusikonok viselték, mint Cary Grant, Fred Astaire vagy a kor legjobban öltözött embere, a walesi herceg. A magyar sztárok közül Jávor Pál és Csortos Gyula is szívesen mutatkozott így, akárcsak a chicagói alvilágot uraló, mindig választékosan öltöző Al Capone. A filmvászon elegáns dandyje, Gatsby is gyakran látható teljesen fehér vagy sötét zakós, fehér nadrágos összeállításban.

A fehér nadrág egyet jelentett a könnyed és tudatosan formált eleganciával, a felső osztályok tagjainál szinte egyenruhává vált. Annyira, hogy a szigorúan sötét – leginkább fekete – nadrágos szmokingnak is megszületett a Palm Beach-verziója, amely fekete vagy éjkék tükrös szmokingzakóhoz fehér pantallót párosított.