Pár gondolat sajtóról és szabadságról Amerikában.
Avattak ugyan már új elnököt kerozinlámpa fényénél az éjszaka közepén (Calvin Coolidge), nagy titokban a Fehér Ház Vörös szobájában (Rutherford Hayes) és kifutópályán az Air Force One fedélzetén (Lyndon B. Johnson), de a 2021. január 20-ai az egyik legkülönösebb beiktatás volt az amerikai politikatörténetben. Az új elnököt közel-keleti háborús helyzetnek megfeleltethető, több mint huszonötezer fős katonai erő, tankok és szögesdrótos kerítéssel megtoldott betontömbök vették körül egy kiürített, bedeszkázott, lezárt városban, ami minden normális érzésű embernek vérfagyasztóan hatott.
Az aznapi tudósításokból mégis azt kellett volna leszűrnünk, hogy a béke ideje végre eljött. A nemzeti egység ügye Bidennel – ahogy beszédében is hangsúlyozta – végre esélyt kapott. A viszálykodás a múlté. A közakarat, a józan emberek közakarata négy szégyenteljes év után érvényesült.
A CNN fehér házi tudósítója, John Harwood úgy fogalmazott, hogy Bidennel a „hazugságot az igazság, a tudatlanságot a tudás, az erkölcstelenséget a tisztesség, a kegyetlenséget az empátia, a korrupciót a köz szolgálata” váltotta fel. A CNBC tudósítója, Shep Smith katartikusnak, szívmelengetőnek és reményteljesnek nevezte a napot. Az ABC tudósítója, Cecilia Vega szerint senki más nem tudja úgy képviselni az igazságot, mint az új elnök. Az MSNBC tudósítója, Chuck Todd Bident egyenesen egy angyalhoz hasonlította. Fontos megállnunk itt egy pillanatra elismerni, hogy Biden beiktatásának napja valóban katartikus élmény volt a washingtoni politikai tudósítók többségének: rengeteget dolgoztak azon, hogy a végkifejlet ez legyen. Volt ok az
(ön)ünneplésre. Nélkülük nem ment volna.
Ha a pesti értelmiségi kikéri magának, hogy drog nélkül kelljen buliznia, akkor hogy várjuk el a deviáns családba született hátrányos helyzetű fiataltól, hogy ne akarjon kristályt? Francesca Rivafinoli írása.
Az egyik legégetőbb témát boncolgatta a jobboldali politikus.
„Reméljük, hogy a lelkesedő médiumokban majd ezeket is idézik” – szúrt oda a külügyminiszter.
Végre viszontlátom mindazt, amit a normális világ hosszú évek óta mondogat, üvölt, suttog, egyre fogyatkozó reménységgel, s lám, egyszer csak minden visszaigazolást nyer.
A saját béketervéhez ragaszkodik az ukrán elnök.
A Trump-adminisztráció Zelenszkij és az európai háborúpártiak találkozását „haszontalan kísérletnek” tartja, amelynek célja az időnyerés.
Brüsszel a nemzetközi pénzpiac és az USA ellen kaszinózik, egyik sem bölcs dolog.
Az általam követett jelek változó értékei fokozatosan tovább romlanak, különösen a mindennél fontosabb kohézió terén.
